A férjem barátkozni akar az exemmel, én reagálom túl?

9-es, teljesen egyetértek veled.

Ettől függetlenül, aki lelkileg kikészítette, az jellemtelen ember. Egy ilyennel miért keresi a barátságot a férje?

Tartok tőle, hogy a kérdező férje enyhített kiadásban, de hasonlóan bántalmazó ember, mint az az exe volt. Nem is csoda, hogy ők ketten megtalálják a közös hangot egymással...

Bocs, voltam ilyen helyzetben, így a pszichológus mellett, miután elkezdtem a valóságot látni, én magam is elvégeztem néhány segítő tanfolyamot. Így tudom miről beszélek. Úgyhogy ha valaki én aztán tudom a megoldókulcsot.

Más kérdés, hogy személyiségfüggő, hogy másnál nem válik be ugyanaz. Pl. aki még abban a fázisban van, hogy őt mindenki bántja, más a hibás, ez meg az tönkretett, ott valóban nehéz segíteni. Mert abszolút nem a valóságban él a szenvedő alany.

6. és 9. voltam.

#9 Ez szinte teljesen így volt nálam, ahogy leírtad (5-ös vagyok), annyi kivétellel, hogy nem "kerestem" a bántalmazó kapcsolatot, azelőtt mindig normális kapcsolataim voltak, tehát nem volt meg a minta, úgymond. Taccsravágni tényleg azért tudott, mert az egész addigi életem egy rakás sz.r volt, tele bántalmazással és szeretetlenséggel. Ez valóban az oka tud lenni annak, hogy valakit így tönkre tud tenni egy faszi.

És visszatérve a kérdésre: igen, ha ezt a férjem/pasim nem hajlandó megérteni, figyelembe venni és tiszteletben tartani, akkor menjen, haverkodjon az exemmel, de engem többet nem lát, mert nem fog triggerelni vele.

#10 Nem tudhatod, hogy ki mennyi terhet cipel és hogy képes-e egyáltalán megbírkózni vele, ha igen, mennyi idő alatt. Rohadt könnyű azt mondani, hogy értelmes, felnőtt emberek megoldják a problémájukat, de ez rohadtul nem ilyen egyszerű egy olyan embernek, aki eleve mondjuk bántalmazásban nőtt fel.

Értelmes, felnőtt ember vagyok, igyekszem feldolgozni az engem ért traumákat, megjártam a pszichológust, pszichiátert is, ettől még úgyanúgy nem akarom a közelemben tudni a volt bántalmazóimat. És el sem várható senkitől, hogy hajlandó legyen erre.

"Ettől függetlenül, aki lelkileg kikészítette, az jellemtelen ember. "

Aztán mivel készítette ki lelkileg? A húgom tarsfuggo, minden egyes kapcsolata után kb öngyilkosságot tervezett. Segitek, nem q pasikkal volt a baj.

"Egy ilyennel miért keresi a barátságot a férje?"

Az ilyenről nem tudunk semmit. A kérdező nyilván túlzásokba esik. Plusz az, hogy valaki milyen a párkapcsolatában semmit nem mond el arról, milyen barát.

A férjed tudja pontosan hogy min mentél keresztül?

Va csak annyit hogy valamikor együtt voltatok?

Régen találkozott már a barátjával lehet hogy teljesen másképp ismeri. Sokat változhat az ember pár év alatt.

Hagyd őket barátkozni.

Ha a férjed jó ember akkor meglátja majd a változást és nem keresi vele a kapcsolatot.

Viszont kösd ki hogy Te ezeken a közös programokon nem veszel részt.

Hm, érdekes. Attól függ, hogyan és mivel csinált ki a pasi.

Nekem a saját férjem volt az, aki annak idején, kamaszként padlóra tett. Szintén első szerelem. De nem szándékosan, szadizmusból vagy szórakozásból bántott, hanem kamaszos önzés és agyatlanság keveredett benne, alig fogta fel a körülötte lévő világot, beleértbe az én érzéseimet is. Csak jött-ment, ahová kedve volt, engem hanyagolt, végül lekoptatott, nem egyenes módon. Hülye volt, egy hülye, (részéről) laza és jelentéktelen tinirománcban. Én pedig igen, sérült, gyermekkorban gyökerező szeretethiánnyal. A kettő kombinációja jégre tett 4 évre.

Mégis olyannyira túl tudtam tenni magam rajta, hogy később újra összejöttem vele, hozzámentem feleségül (ez lehet, hogy így olvasva most sokaknál inkább függőséghez hasonló, súlyos pszichés kórképet mutat, de szerintem nem az :D), és arra, ahogy régen viselkedett, nem ellenem irányuló merényletként, hanem az ő saját fiatalkori butaságaként tekintek.

Viszont volt egy haverja akkoriban, aki folyamatosan le akarta őt beszélni rólam, igyekezett engem lejáratni, gúnyolódott rajtam, az arcomba nevetett. Fogalmam sincs, mint követtem el ellene. Na, azt a gyereket a mai napig utálom, mint a szart. Szóba állnak még egymással ha találkoznak, de nem barátok, viszont nem miattam, hanem azért, mert felnőve ő is rájött, hogy ez az ember sok szempontból alja. Ha barátok lennének, szerintem csak annyit mondanék, hogy ide ne hozza azt a f@§żt. Máshol lógjon vele.

15-re:

Önmagában jellemtelen dolog egy másik embert csupán arra használni, hogy az exét visszahódítsa.

Aztán meg elég árulkodó az a mondat, hogy a kérdező évekig nem mert rövid nadrágot fölvenni, mert csúnyának tartotta magát. Tartok tőle, hogy az exe mondta neki, éreztette vele, hogy a lábai nem szépek. Nos, ha belekezdett vele a kapcsolatba, utána már ne kritizálja a külsejét. Ha nem tetszik neki a lány külseje, ne kezdjen vele kapcsolatot.

Az meg, hogy "valaki milyen a párkapcsolatában semmit nem mond el arról, milyen barát" bődületes marhaság. Pont, hogy nagyon is szoros összefüggés van ezek között. És nagyon valószínű, hogy pont azért barátkozik a kérdező férjével, mert rokonlelkek. Mindegyik szeret átgázolni másokon, nem törődve azzal, ha fájdalmat okoz nekik.

A kérdező lelkét valóban rendbe kéne tenni, hogy egyik bántalmazó kapcsolat után a következő is az lett, és ebből házasság is lett.

Na ez az, amit írok. Jellemtelen, galád, bántalmazó, stb. Mindenféle jelzővel lehet mindenféle embert illetni. Ami fontos, hogy ez a fejünkben van.

Sok emberrel beszélgettem. Legtöbb a "megcsalás, átverés, visszafogadom, mert ígérget, mégis megint megtörténik" téma. Meg a grandiózus nárcisztikus, de azt nehezebb szétszálazni.

Az első esetben miért jellemtelen a férfi? Megcsalta. Az nem jellemhiba. Hanem akár hozott minta is lehet. Ugyanúgy szét lehetne bontani gyerekkorig, hogy miért nem tudja azt kommunikálni, hogy sajnálom, más nőre vágyom, ezt meg ezt érzem, hogyan oldjuk meg a problémát. De te sem azt kommunikálod felé, hogy el ne merj menni nélkülem szórakozni, mert az én szórakoztatásomért is te vagy a felelős egy személyben. Helyette feltesszük a műmosolyt, hogy menjen csak nyugodtan. Az egész a rossz kommunikáción bukik. A nőket már a megcsalás gondolata is idegronccsá teszi, annyi tartalékuk sincs érzelmileg. És így mennek bele szinte az összes kapcsolatukba.

Na meg úgy, hogy nem elég nekik ahogy van a másik, elkezdenek ugrálni a másik fején.

Az egyik segítő, akinél tanultam nagyon jó hasonlatot mondott.

A párkapcsolatban az emberek olyanok, mint az üzletek.

Megkapod az alapberendezésű tejjel, friss kenyérrel, felvágottal felszerelt üzletet, de ahogy folyamatosan jársz oda, nem lesz elég, már kellene egy kis csoki is, egy kis gyümölcs is, meg akkor már napilapot is tartson, stb, stb, és a kis szerencsétlen bolttól már egy egész Westend plázát várnál el. Egy embertől. Értjük, ugye? Ez így nem megy az életben.

19:

"Az első esetben miért jellemtelen a férfi? Megcsalta. Az nem jellemhiba."

Bocs, tovább nem is olvastam. Mi soha nem fogjuk egymást megérteni, annyira másképp látjuk a világot. Nem is vitatkozom veled tovább.

18-as és 11-es voltam.