Belèm miért nem tudnak szerelmesek lenni?

"Mindig megkapom, hogy "te olyan normális vagy", "ritka az ilyen", "megbízható vagy nagyon", blabla."

Ez amúgy elég egyszerűen lefordítható. Amikor valaki rendesnek tart és ezt hangsúlyozva utasít vissza, akkor vagy unalmasnak talál, vagy nem jössz be neki külsőre. De a kérdező esetében egyébként szerintem tényleg nincs semmi különös, szimplán kétszer kifogott nem megfelelő embert.

"Én 21 éve pontosan a párkapcsolatokkal foglalkozom, kb. több száz emberrel beszéltem már erről, fórumot üzemeltettem, a szakdolgozatom témája is ez volt. A 21 év alatt pedig egészen más tendeciák kimutathatók más és már párkapcsolati témákban is. Én tisztelettel meghagylak a világodban, sosem vitatkozom olyanokkal akik hisznek az igazukban. Vagyok annyira tapasztalt már hogy sablonokból is össze tudom rakni egy adott probléma kifutását."

Taníts, mester! Hol végeztél? Melyik tanszéken írtad a szakdolgozatodat? Mi volt a fórum, és milyen keretek közt foglalkozol jelenleg a párkapcsolatokkal?

"Én tisztelettel meghagylak a világodban, sosem vitatkozom olyanokkal akik hisznek az igazukban."

Mert te talán nem hiszel abban, amit igaznak tartasz? (akkor hogy tartod igaznak?) Mindenki hisz az igazában, amíg annak a felülbírálatára újabb információk nem kényszerítik.

Figyelj, ha valkinek az a szerelem, hogy meghal a másik nélkül, kell neki a pillangó a gyomorba, meg az, hogy 0-24 a másikon gondolkozzon az tok jó, csak egyrészt nem egy hosszan fenntartható állapot, másrészt meg ez nem szerelem, hanem fellángolás. A fiatalok többsége és az idősebbek közül is borzasztó ritkán vannak tisztában a kettő közötti különbséggel, pedig ég és föld a kettő. Csak az tudja, akinek mindkettőben volt része.

Nekem is voltak “nagy szerelmek”, most mégsem egy olyan kapcsolatban vagyok, de sokkal boldogabb és szerelmes én vagyok, mint bármikor korábban. Ez egy egészséges kapcsolódás, a korábbiak azért voltak érzelmileg intenzívek, mert labilisak voltak, nem volt érzelmi stabilitás, egyszer fenn, egyszer lenn voltam a kapcsolatban. Nagyok a csúcsok és alacsonyak a melypontok, ez tart benne.

A mostani kapcsolatom nagyon kiegyensúlyozott és egészséges, nem azt érzem a párom iránt, mint korábban, azt a kellemetlen gyomorbizsergetos érzést, amit minden vizsga előtt érez az ember a stressztol (amit ugye a kapcsolat érzelmi labilitasa vált ki), hanem otthon érzem magam, egy biztonságos meleg közegben, ahol tudom, hogy bármikor számíthatok a másikra. Na, valami ilyesmi a szerelem.

A fellángolás meg, amit ok éreznek az az, hogy tökéletesnek látják a not/férfit, mindent el néznek neki, belekepzelnek tulajdonságokat, amik nincsenek is ott, aztán x hónap vagy hét múlva, amikor, elmúlik ez a rózsaszín köd, hirtelen rájönnek, hogy mégsem olyan az ember, mint amilyennek tűnt.

Ennyi a titok.

24N

22, de a kapcsolataim végződnek így, mint a kérdezőnek.

Nem csak szimplán elutasítanak egy hét ismerkedés után.

16:17

"Egyébként se voltam elérhető, sőt"

akkor lehet ezert.. ha nem nyitod meg magad, akkor mibe is szeressenek bele?

23. Akkor mi értelme van egy fórumnak? Mindenki jön a saját igazával, a többit meg lehurrogja. Szinte az összes, nem egzakz témákkal foglalkozó fórum egócsörtébe meg át. Felesleges bárkinek bármit is bizonygatni. A gyk meg pont nem az a hely, ahol az ember kiadja magát, picit rangon aluli lenne. Sőt, komoly válaszokat adni is felesleges, mert alapja sincs egy értelmes, konstruktív vitának. Köszönhető a pontozási rendszernek. Minden fórum húz valahova. Vannak jobbos, balos, feminista, ilyen olyan oldalra és részrehajló csoportok.

Te mondasz valamit, majd kapsz rá egy rakás személyeskedő, lenéző, lehúzó választ. Éppen hogy milyen a válaszod és milyen a fórumon uralkodó nézet. Majd te még be is mutatkoznál, kiterítenéd a lapjaidat? Arra megvannak a megfelelő csatornák és közegek. Ez nem az a hely. Nagyon nem. Ott a privát lehetőség, én már jeleztem ilyen módon a személyes találkozást is bizonyos esetekben, de akkor már nem élt vele az illető.