Belèm miért nem tudnak szerelmesek lenni?

Én alapvetően nem vagyok ez a nagy szerelmes típus, lehet ők sem. Viszont én nem is szakítanék azert mert nem vagyok szerelmes, nekem a szeretet bőven elég. Persze az is lehet hogy fogalomzavaros vagyok 😅

Amúgy azt honnan tudod, hogy ez nem csak egy kifogás? Találnak valakit, örülnek neki, jön a fellángolás. Aztán eltűnik a rózsaszín köd, már nem is olyan szép minden és tovabbmennek.

Neked mi hiányzik akkor, amikor a másik szerelmes?

Te hogyan éled ezt meg ilyenkor, és mit vársz a másiktól?

Én csak férfiszemszögből tudok nyilatkozni. Nekem pl a szerelem egy mély ragaszkodásban valósul meg, de ehhez barátságnak is kell lenni, és egy mély bizalomnak. Amikor ebben megtapasztalom, hogy kölcsönösen mindent meg merünk egymással osztani, akkor abban tud kialakulni az a kötődés, hogy a társam a legjobb barátom, és amúgy ez számomra fontosabb is, mint a lángoló szerelem. Persze ettől még nagyon tudok szerelmes lenni a személybe, de a szerelem önmagában csak egy rajongás. Akkor sokkal jobb, ha magába a személybe szeret bele az ember.

Belém se tudnak.

Mindig megkapom, hogy "te olyan normális vagy", "ritka az ilyen", "megbízható vagy nagyon", blabla.

Úgy unom már...

Rossz helyen keresgeltek lanyok.

A normalis pasikat egybol offoljatok, utana meg jon a panaszkodss

"Én voltam a legkedvesebb, a legodaadóbb, akivel állítása szerint mindent megbeszélhetett, a szex is velem volt a legjobb."

Hát ezért. A pasiknak ez nem jön be. Akkor semmiképp sem, ha ezt túl korán kapják, vagy túl intenzíven. Ha nincs miért küzdeni, mert megvan a csaj, elunják magukat.