Baj, ha én nem szeretek a párom családjánál úgy lenni, hogy ott zajlik a hétvégi családi élet?

Más az, ha egy ebédre vagyunk meghívva, vagy valami programra megyünk el közösen a családjával.

Eleve a barátom öccse elég nehéz eset, állandóan tanulni kell vele, van vmi SNI-hez hasonló problémája is, a viselkedése is picit furcsa. Az apja depressziós és gyerekként kezel minket. Az anyukáját mondjuk kedvelem nagyon, aranyos nő.

Mindketten otthon élünk a barátommal a családunkkal még, nemrég kezdtünk el dolgozni (1-1,5 éve), így jelenleg még nem gyűjtöttünk össze annyit, hogy összeköltözzünk, meg mindig volt vmi nagyobb kiadás is.

Én itthon elég sok házi munkát csinlok, a barátom nem annyira, ő így hétvégén van "befogva" a házi munkára. Viszont én nem annyira szeretek náluk lenni, mert mindenki sürög-forog, főz, takarít, barátom is be van fogva, az öccsével tanulni is kell. És nyilván ha kérdezem, hogy tudok segíteni, vagy az van, hogy nem, vagy ha igen, akkor pedig olyan furcsa nekem a szitu, hogy tudom, nálunk is lenne mit csinálni (házi munka mindig van) én ehelyett egy másik háztartásban csinálok ezt-azt. Olyan kellemetlennek érzem magam náluk, mindenki sürög-forog, barátom is, én pedig sokszor olyan kelletlenül érzem magam náluk emiatt. Nekem az ilyen szituációk teljesen a komfortzónámon kívül vannak, amikor nem az én háztartásomban történnek a hétvégi háztartási tevékenységek, én pedig ott vagyok, vagy semmit nem csinálok, vagy ha mégis, akkor is az van bennem, hogy nem is itt kéne lennem... ráadásul az ő szülei még együtt élnek, anya egyedül van és rákos is, úgyhogy tökre ilyenkor az van bennem, hogy én miért itt vagyok, miért nem otthon a saját családommal és a saját anyukámnak segítek..

Vasárnap úgy lett volna, hogy náluk leszek, este megy az öccsével előadásra, és úgy tervezte barátom, hogy estig ott leszünk náluk, aztán mikor mennek az előadásra, hazahoznak előtte. Mondtam, hogy én úgy terveztem, hogy vasárnap reggel hazajövök.

Erre megsértődött a barátom...

Egyébként ha nálunk vagyunk, akkor is nyilván megvan az itthoni életünk, viszont én nagyon figyelek arra, hogy a barátom ne érezze magát kívülállónak. Pl. főzés is sokszor olyan, hogy külön fűzünk magunknak barátommal akkor is, ha itthon vagyunk, és anya is külön főz magának olyat, amit szeret. Szóval ha nálunk is vagyunk, abban más a szituáció, hogy jobban megvan ez a "párkapcsolati élet", hogy több dolgot csinálunk közösen és kevesebb dologba van belefolyva anyukám meg bátyám. Ők sokszor itthon sincsenek, anya is éli az életét, bátyám is, eljárnak ide-oda, tehát eleve nálunk az ritka, hogy minden hétvégén mindenki otthon legyen egyszerre és ilyen tipik hétvégi családi élet van. Meg mi sokszor a házi munkát is így elszórtan csináljuk a héten, nem csak hétvégn. Szóval más.