Hogy lehet továbblépni a féltékenységen,és a félelmen? Mi segít feldolgozni?

Nemrég estem bele egy új kapcsolatba.Eddig minden szép és jó,de már most az az érzés van bennem,hogy túl szép,hogy igaz legyen.

Egy ideig szüneteltettem a társkeresést,majd váratlanul jött valaki az életembe.Sose voltam féltékeny,vagy hisztis,de mostanában rossz érzések kavarognak bennem az előző kapcsolatom óta. Idáig mindegyik kapcsolatom egy katasztrófával végződött,és most úgy érzem,hogy semmi nem maradt a bizalmamból.

A mostani barátom nem adott okot arra ,hogy féltékeny legyek,mégis állandóan aggódok,hogy mit csinál,mire gondol,hol van. Egyre többször kapom magam azon,hogy elkao a félelem,hogy mikor fog megunni,és lelépni.Apró dolgokis bosszantanak amik eddig sose. Pl ha nem ír vissza gyorsan,vagy elérhető de nem ír,vagy ha szimplán nem úgy válaszol amire számítok. Nem mutatom ki neki ezeket a dolgokat,ha mégis belemegyek,nyugtat ,hogy semmi baj nincs. Állandóan rossz előérzetem van,és aggódok,amitől aztán szomorú leszek,és rányomja a bélyeget a napomra.

Ezek mind az eddigi "sérüléseim" miatt jöttek elő,és nem tudom ,hogy engedjem ezt el.

Nem szeretném veszélyeztetni ezt a kapcsolatom,vagy a múltal mérgezni.

Akinek volt már ehhez hasonló,az hogy léprtt tovább,engedte el ,vagy mikor nyugodott meg?

Segített valami,vagy ez csak idő kérdése.