Bántalmazó, manipulatív ember a párom ezek alapján?

A veszekedéseink mindig úgy indulnak, hogy (nem szándékosan) megbánt valamivel, majd megsértődik azon, hogy megbántódtam, mert ő nem úgy gondolta. Volt már példa arra is, hogy valami egyértelműen sértő dologról (pl. lebunkózás, "Kussoljál már! " felszólítás) magyarázta meg, hogy ő azt nem sértésnek szánta, szerinte az nem sértő.

Vita közben sokszor letagadja azt, amit korábban mondott vagy csinált. "Ilyen nem is történt." vagy "Én ilyet nem mondtam." és egész sokáig ki is áll az álláspontja mellett. - Ezeket mindig azzal magyarázza, hogy nem emlékezett rá, hogy mondta/csinálta, nem úgy értette, nem szándékosan tette vagy azzal, hogy én hallottam félre.

Nem tart be dolgokat, amikben megállapodtunk (pl.: reggel megbeszéljük, hogy közösen vacsorázunk, de este 8 helyett csak este 10-kor ér haza, másik pl.: megbeszéljük, hogy ír vagy hív, ha úgy adódna, hogy csak később tud hazaérni a megszokottnál, de nem ír, nem hív magától, csak ha én keresem), és ha teljesen jogosan dühösen reagálok arra a "hibára", amit már sokadjára követ el, és elmondom neki, hogy ez mennyire rosszul esik, akkor felsorolja a mentségeit (pl. hogy nem mindig tőle függ az ideje, elfelejtette, lemerült a telója, nagyon belemerült a munkába stb.), majd azt kezdi sorolni, hogy én mi mindennel szoktam megbántani őt.

Van olyan, hogy veszekedés után pár perccel már úgy viselkedik, mint aki túltette magát a cirkuszon, és amikor látja, hogy én még mindig dühös vagyok vagy sírok, nem ért, hogy miért, mert szerinte megbeszéltük, amit kellett és "már nincs semmi baj".

Én nyíltan kommunikálok vele az érzéseimről, és a veszekedések alkalmával próbálok lenyugodni mielőtt elkezdeném megbeszélni vele a problémát, de volt olyan, hogy nem engedte, hogy elvonuljak lenyugodni, mert ő azonnal meg akarta beszélni, aztán meg számon kérte rajtam, hogy miért nem tudok nyugodt hangnemben beszélni. Pedig tudtam volna, ha ad egy órát egyedül megnyugodni. Ezt is kértem már, hogy hagyjon ilyenkor egyedül egy darabig, de ezt sem veszi mindig figyelembe, ha elvonulok, van, hogy jön utánam.

Mondogatja azt is mindig, hogy szégyelli magát a viselkedése miatt, és hogy szándékosan soha nem akart nekem semmi rosszat, de egyre nehezebben hiszek neki. Volt olyan, hogy háromszor vesztünk össze egy nap, az első két veszekedés után megkértem, hogy ne hazuttolja meg azt, amit a saját fülemmel hallottam, mert ez engem rettenetesen bosszant, és nem visz előre, csak méginkább felhúz vele, és ezért én sem fogok tudni normálisan reagálni, és ennek ellenére a harmadik veszekedésünkkor ugyanezt megcsinálta. Azt mondta, hogy nem emlékezett a kérésemre, pedig aznap mondtam el neki kétszer. Én eddig hittem neki, de amikor ilyenek történnek, már egyszerűen nem tudok neki hinni. Hogy nem emlékszik valaki arra, amit pár órával korábban beszéltünk meg? Megkérdeztem tőle, hogy hülyének néz-e, nem volt a válasza.

Fizikailag nem bántalmazott. Szóban viszont igen, nevezett már, önzőnek és értetlennek is (2 vagy 3 alkalommal), szólt már rám, hogy kussoljak. Természetesen utána ezeket is mind megmagyarázta, hogy nem úgy értette, csak ideges volt.

Miután lenyugodott képes őszintén bocsánatot kérni, de annyira nehéz újra és újra elnézni neki mindent. Főleg, hogy nem is nagyon próbál szavakon kívül kiengesztelni semmivel, nem szervez randit, nem vesz nekem semmi apróságot, csak elmondja, hogy szeret, sajnálja és szégyelli magát.

Huszonévesek vagyunk mindketten.