Van értelme úgy fenntartani egy távkapcsolatot, hogyha nem látjuk hogyan/mikor tudunk újra egy országba kerülni?

Egy fél évet ösztöndíjjal voltam egy másik országban, ahol összejöttem egy sráccal. Részletek: Én nyáron fogok végezni az egyetemmel és tovább szeretnék menni doktorira, benne vagyok egy kutatócsoportban régóta együtt dolgozom a témavezetőmmel, megvan a témám, ezért a random kimenni külföldre phd-zni nem opció nekem. Ezt alaposan átbeszéltük a barátommal és ő is határozottan mondta, hogy nem szeretné hogy a kapcsolat miatt feladjam azt amiért eddig dolgoztam. Neki még van hátra az egyetemből, tehát ő sem tudna ideköltözni. Nyilván ha meglesz a doktorim akkor már mobilisabb tudnék lenni. Szóba jöhet az Erasmus+ nekem, vagy más hasonló program, de arra nincs garancia, hogy biztosan megkapom tehát ez sem adhat nekünk kapaszkodót, hogy erre építsünk.

Azért írtam ezt le részletesebben, mert volt már akitől megkaptam, hogy nem szeretem eléggé a barátomat, mert akkor megoldanánk, de én nem tartom azt racionális gondolkodásnak, hogy mindent most azonnal eldobjunk azért hogy együtt lehessünk.

Szóval szerintetek van ennek így értelme?