Ez minden kapcsolatba így lesz egy idő után ?

Párommal több éve vagyunk együtt . Én mindig visszahúzódó, introvertàlt lány voltam, elvoltam a kis világomban a kutyámmal, a tanulással, festegetéssel és túrázással, sosem szerettem a nagy tàrsaságot.

Aztán jött ő, aki teljesen extrovertált, fél vàros ismeri és szereti és valahogy megtalált engem.

Először kétségeim voltak ekkora személyiségbeli különbség miatt, de nem adta fel és levett a lábamról. Érdekelte minden, amit csinálok, elvitt a kedvenc helyeimre túrázni, otthon ült velem bekuckózva( pedig nem kértem) és áradozott arról mennyire örül, hogy ilyen lányt kapott. Én pedig a fellegekben voltam, hogy végre egy férfi aki értékel, szereti a személyem, lelki tàrs és jól érzi magát velem.

Aztán teltek az évek és ugye ez a rajongása alább hagyott, ami tudom hogy normális.. de egyre jobban kezd kiütni, hogy ő társaságkedvelő és nagy igénye van rá, az én életem mintha meg unalmas lenne hozzá. Társaságban én két óra után lemerülök, jól esne utána a nyugi, de ő pörögne. Amit persze nem ellenzek, de többször volt már hogy emiatt magányosnak éreztem magam. Sokszor próbáltam én alkalmazkodni, mindenhova vitt volna magával de én közben nem voltam önmagam.

Sokszor azt érzem csak miattam jön el hamarabb valahonnan, vagy bántja hogy nem vagyok az a laza lány a társaságban és unalmas lehetek számára. Pl minden programra hivnà az egyik jó barátját, én meg csak vele és önmagammal vagyok kényelmesen, olyankor meg másodiknak érzem magam. Tudom, hogy ez a legtöbb embernél normális, hisz szeretnek szocializàlódni, el se várhatom hogy valaki folyton velem foglalkozzon… mégis elfog a gondolat, hogy ha ő ilyen, hogy illek én az életébe? Talán nekem is jobb lenne egy hasonlóan intro férfi ,hasonló felfogással, nem éreznèm magam kevésnek?