Párkapcsolatban élők, ti is szoktátok néha azt érezni (főleg ott, ahol túl sok az együtt eltöltött idő), hogy néha jó lenne 1-2 napra "szinglinek" lenni? Itt nem a szex és egyéb részre gondolva, hanem több én-idő.

Az énidő kapcsolatban az én szótáramban köze nincs a szingli érzethez.

Nekem van énidőm a kapcsolatban nekem kell is, párom alkalmazkodott is ehhez nagynehezen sok balhé árán, mert amúgy ő teleoedős fullasztós típus, de sikerült.

De nagyon sokszor szeretnék szakítani, szingli lenni, fellélegezni így is. Ez egy más érzés. Viszont ezt nem tudtam eddig elérni.

Valamennyi énidőt hagy, de szakítani nem.

Nagyon sok enidom van, de ez mas valoban, hiaba van akar 10 ora enidom is, ha tudom, hogy a parom hazajon x idoben, es nem fog neki tetszeni, hogy minden szaromat szanaszet dobaltam a nappaliban es fel nap alatt 10 poharat osszekoszoltam es a lakas minden pontjan van egy, fozes utan meg a kiomlott szosz meg minden ott rohad a konyhapulton es nekem most neki kell allnom mindenkepp osszepakolni, kulonben o fog es utana puffog, hogy melo utan neki kell meg en utanam takaritani. (Nyilvan jogosan, nem ez a lenyeg.)

Szoval nincs az a laza erzes akkor sem, hogy tied az egesz haz, hiaba vagy egyedul otthon egesz nap, azt csinalsz amit akarsz, ha az egesz kanapet osszecsipszezed, senki nem sir majd miatta, hogy szurja a segget, nem szolnak rad, hogy miert eg az osszes lampa, nem kerdezik meg, miert iszol ejjel 11-kor kavet es tarsai.

(Nem vagyok htb, csak egy borzaszto rendetlen home officeos😂 A parom van, hogy csak keso este er haza, olyankor van boven par ora, amikor en mar nem melozom.)

Én nem szoktam ilyet érezni. Egyrészt, arra nincs igényem, hogy 24 órákat a párom nélkül legyek, legalább elaludni mellette szeretek, meg az esti beszélgetéseinket semmire sem cserélném (ő is így van vele). Másrészt, mind a kettőnknek hasonló az igénye az énidőre, így még vita sincs ebből. Ha valamelyikünknek el akar menni barátokkal, az elmegy, ha félre akar vonulni gépezni/olvasni/stb., megteheti, de az is működik, hogy ezeket csináljuk egymás mellett anélkül órákig, hogy interakcióba lépnénk. Maximum ezeknek az időzítését próbáljuk összehangolni, nyilván nem görcsösen, pl. ugyanaznapra szervezünk külön találkát a barátainkkal.

Harmadrészt, igazából nekem még több időm is lett a párom mellett, mint nélküle volt. Ketten élünk egy háztartásban, de a feladatok nem megduplázódtak, csak másfeleződtek. Így annak a házimunkának, amit egyedül kéne megcsinálnom, csak a háromnegyede jut rám. És két fizetésből több pénzünk lett egy csomó mindent automatizálni (pl. mosogatógép), vagy olyan eszközöket venni, amik akár csak egy kicsi időt is megspórolnak nekünk (nagyobb hűtő, amiben több mindent tudunk tárolni, ezért kevesebb idő megy el a bevásárlással, kenyérsütő, amibe kevesebb idő berakni az alapanyagokat, mint minden reggel home office-ból megjárni a közeli kis pékséget friss pékáruért, stb.).