Én taszító vagyok a páromnak mert nem tetszik nekem senki?

Ő túl féltékeny típus, képes egy kopaszodó dagadtal is összetenni, hogy én lestem.

Vagy kocdma előtt ácsorgó trógerekkel, vagy ha beülünk vki és bejön vki és mint környezetet észlelem, akkor is problémázik, hogy én pasikat lesek, meg szerinte én már a fél várossal lefeküdtem mert ismer tinikoromból, állandóan megy a hiszti.

Megnyugtatom mindig, de már idegesít is, mikor rákezd ilyenekre, és vissza szoktam kérdezni, hogy dehát te nem látod hogy néz ki?? Akkor se kéne ha barátom sincs, meg ha csak ő lenne a földön.

(Amúgy is irtó ritka alapból is az, ha én egy férfire egyáltalán igent mondok, sajnos ilyen szerencsétlen vagyok tényleg, hogy évek alatt ha egyetlen egyet találok aki tetszik, az nekem is egy csoda)

És átfordult az egész abba, hogy lassan már ő van rajtam kiakadva hogy nekem senki nem tetszik. Mintha kezdene vmi ferfigyűlölőnek tartani, aki szinte undorodik is a pasiktól, vagy akiben mintha semmi szexuális ösztön nem lenne, hogy nem nedvesít be egyik se.

Mintha egyszer az lenne a baja hogy mindenkit lesek, mint vmi k betűs, ha meg nem ez, akkor meg az a baja, hogy mintha egy frigid p*csa lennék, aki undorodik is szinte a férfi nemtől.(a legtöbbtől tényleg ez így is van)

Ezen kívül ha meg szerelmes vagxok akkor végkèpp nem is érdekel más. A barátom mosolya nekem csak a mosoly, a barátom szemei nekem csak amibe szívesen nézek, a barátom karjai csak aminek vágyom az ölelését, a barátom ..ka csak ami izgat.

Az más dolog hogy a pasik viszont reptében meghúznának mindenkit, de ezt is hiába mondom hogy és de a nők nem ilyenek! Egyből rávágja hogy ő sem! Ö nagyonis válogat és elhajtott már nem egyet is!

Mi lenne a legjobb reakcio tőlem mikor összetesz majd megint valakivel? Mert az, hogy már idegemben kifejezem a mély szánalmam is hogy rondák mint a bűn, ezzel csak magamat járatom le. De már kiszaladt belőlem.