30 éven felül nehezebb párt találni? Akinek még nem sikerült, hogy bírja az egyedüllétet? Nem hiányzik valaki, akit átölelhetsz?

Ezen az oldalon tök jól egymásra lehet találni, én is itt ismertem meg a barátomat, másfél éve együtt vagyunk:)

És ha ilyen ügyesen fogalmazod meg a kérdést, akkor a moderátorok ki se törlik. (mert sok társkereső jellegű kérdést törölnek)

Írj az elsőnek, barátkozzatok:)

mesélnék neked egy kis történetet .... a fönököm elvált ..... utana voltunk egy céges bulin ahol ugymond össze melegedtünk ( én a páromal pont szüneteltem) egy éjszakas kalandnak hittem én is ö is ... de mind utolag kiderült több volt mindkettönknek , en nem szolatam semmit , minden ugy ment tovabb mint azelöt ... majd azert hogy ne legyen magában kibékült a volt feleségével , de ugye ez nem szokott jol elsülni ... igy hát 1 év után megint magába maradt ... közbe en is kibekültem a páromal es akkor eldöntötem hogy mindent megteszek azert hogy minden jol müködjön , lakást vettünk , eljegyezet majd összeházasodtunk !! a fönököm mind végig magába volt , mind probaltuk össze hozni különbözö stilusu lányokal de ö mindeg válogatot , mindeg talált valami kivetni valót rajtuk !! majd nagy nehezen lett egy baratnöje , de mondta hogy nem fogja vele sokaig huzni mert egyszerüen ö nem az a lány akibe ö bele tudna szeretni!!! nekem a 11 éves kapcsolatom 6 hónapal házaság utan megromlott , férjem 7 éjszakábol 4-et tuti hogy nem töltöt otthon , reggeltöl estig üzletelt (persze titokba) ezzek utan én ismet a fönököm karjaiba menekültem ... elmondtuk egymasnak hogy menyire sokat is jelentet nekünk az a bizonyos éjszaka ... ö elhagyta akkori baratnöjét én elváltam es most nagyon boldogok vagyunk !!!

hogy miert meseltem ezt el ???? talán azert mert ö is ugyan igy kétségbe volt esve hogy 35 évesen magaba marad ... mi elvesztetünk 3 évet , de tudod jobb késöbb mint soha !!!

ne agodj majd neked is eljön az igazi !! söt lehet hogy ott ül napi 8 órát meleted !! :o)))

sok sikert :o) !!!

Hát én nem tudom, de én is kb 5 évig egyedül voltam, persze voltak futó kalandok, de olyan lehettem mint a fentebb említett főnök úr, hogy valahogy nem érzetem hogy valakivel is jó lenne. Mindig szakítottam az illetővel, mert minek húzni egymás idejét.

Aztán most egy véletlen (vagy sorsszerű) dolognak köszönhetően megismerkedtem egy lánnyal, aki iránt érzem azt a pluszt amit ilyenkor kell. Jó persze még nagyon friss az egész, de olyan érzések vannak bennem amit még nem érzetem soha. Szóval akármikor beüthet a jóság, nem kell csüggedni... (tudom ez nehéz dolog, de akkor sem szabad) Pozitívan kell szemlélni a dolgokat és akkor pozitív visszajelzéseket kap az ember.

Amióta ilyen boldog vagyok (pedig nem régóta van ez) már több nőn is észrevettem hogy megnéznek és mosolyognak, pedig nem változott semmi, csak boldognak érzem magam!