Ha ugy döntünk nem bízunk a másikban szakítunk, ha meg úgy döntünk bízunk és vele vagyunk, tulajdonképpen csak rajtunk múlik egy kapcsolat a másiknak meg semmi köze hozzá?

Eddig ez a legokosabb kérdésed.

Szerintem ebben nagyon sok igazság van.

Én már sokszor mondtam hogy ne féltékenykedjenek inkább kamerázzanak be, engem az kevésbé zavarna. Akkor nem kell ilyeneken filózni. Lehet pl aludni rendesen, mert a kamerán látszik hogy ott alszok, nem csalom meg. Vagy hogy sportolok, vagy hogy eszek vagy házimunkázok.

Vagy meg kell érteni az ok-okozat összefüggéseket, de az pont eleinte nehéz, de később bele lehet jönni.

De ez a kérdés nagyon jó.

Nemrég pont ezen gondolkodtam én is.

Arra jutottam, hogy függ a másiktól/ a másik viselkedésétől persze, nem csak rajtam. De leginkább az számít, hogy mit mibe magyarázol bele.

Ha pl. nem adja oda a telefonját a kezedbe egyszer csak amikor belépsz a szobába csak gyorsan lezárja/leteszi, lehet azért mert valakivel kavar és majdnem lebukott vagy azért mert mondjuk épp egy meglepetés ajándékot/nyaralást foglal és nem akarja, hogy meglásd mert nem volt ideje kilépni belőle.

Ez már csak rajtad múlik, hogy előveszed e a féltékenységed firtatod a dolgot és kiderül mi is volt ez a dolog, vagy bízol benne és nem firtatod, hogy mi volt ez a hirtelenség.

De a másik úgyis olyan lessz számodra amit beleképzelsz, ha elkönyvelted csalfának akkor az is marad és mindenen féltékenykedni fogsz.

Igen.

Ezt jelenti az a szállóige is, hogy "nincs kanál".

Ez az egész duális világ, maga a dualitás illúzió.

Ugyanis a teremtett világ homogén, nem duális.

A dualitás az elmében van.