Mit tennétek ebben a helyzetben?

Párom egy nem túl közeli, de hozzátartozója elhunyt.

Már már kicsit lekezeloen beszélt velem mikor telefonon beszéltünk és érdeklődtem mégis hogy van.

Kell neki egy kis magány, olyannal szeretne lenni, aki szintén közel volt a személyhez.

Ezt megértem, de úgy láttam nem helyénvaló hogy arról sem beszélhetünk hogy hogy van, vagy hogy szeretne-e egyáltalán találkozni...amit úgy tudok meg, hogy felhivom mert nem voltam benne biztos hogy magányra vágyik vagy megbántottam hogy nem érdeklődtem eleget. Végül még én lettem az aki miért nem tudom megérteni hogy kell neki a nyugodtság most. Megértettem volna elsőre is, ha nem kihúzni kell belőle, hanem esetleg tudatja velem normálisan akár csak egy üzenetben, hogy, nézd, ma ez meg az van, jobban orulnek egy kis egyedullétnek.

Sajnos kicsit vitába fordult ez, mert nagyon rosszul esett a stílusa, de bánt is, hogy ilyen helyzetben magamra irányítottam a figyelmet.

Nem ezt szerettem volna.

Holnap találkozna már, de így nagyon nehéz nekem is. Nem szeretném előtérbe helyezni az én sértődöttségemet, de nehéz is lesz úgy csinálni mintha minden jól lenne így. Már nem ez az első hasonló eset, aminél szintén hasonlóan lekezelő volt mikor tragédia történt.

Én nem így nevelkedtem sajnos, de igyekszem elfogadni hogy máshogy éli meg a gyászt.

Szerintetek jobb lenne ha megmondanám az igazat hogy jobb lenne ha nem találkoznánk, mert nem szeretném hogy a kettőnk problémája legyen a középpontban és úgyis feljönnea téma, vagy maradjak csendben és viselkedjek nagy türelemmel?

Köszönöm a válaszokat.