Meddig várjak és próbálkozzak ebben az esetben? Vagy ez már reménytelen?

A történet lényege: van egy lány, akivel már évek óta ismerjük egymást, tavaly nyár elején lettünk különösebben jóba, azóta nagyon sok időt töltünk együtt, volt hogy telefonon is annyit beszéltünk hogy már szétkapcsolt, mert elérte a 2 órát limitet, együtt is laktunk már egy másik országban, de csak 5 hetet. Volt már köztünk minden szex terén igaz idén még csak párszor a csókolózásig jutottunk el, mivel állítása szerint ő a lányokat szereti, holott lefeküdt már csomó pasival, azóta is mióta együtt töltjük a legtöbb időt. Egyszer elszólta magát hogy azon gondolkozott összejön velem, másszor azt mondta, hogy neki soha többé nem kell pasi (vagy 8-9 éve volt neki utoljára), egyszer azt mondta szeret, de nem tudja mit csináljon, mit kell csinálni egy kapcsolatban, mert ő akkor mikor volt neki legutóbb még csak 15 éves volt kb.

Olyan jó vele minden, volt pár kapcsolatom de egyikben sem éreztem ilyet mint vele, pedig mi nem is vagyunk együtt, mintha megtaláltam volna valakit, akit régóta kerestem, de szerintem ő is, egyszer ő maga mondta hogy mi valószínűleg lelki társak vagyunk. Viszont már nem is merek nála próbálkozni szexuális téren, mert többször is volt, hogy emiatt mert próbálkoztam, akár sikerrel, akár nem, utána hetekig ignorált, tiltott vagy "csak" nem beszélt velem. Én úgy érzem hogy tényleg mintha kettő személyisége lenne, és azok vívódnának benne. Mielőtt velem ez van, talált más pasikat is, akikkel így elvolt, bár ő velük ennyire nem, mint velem, sőt ők elrontották azzal hogy szerelmet vallottak neki, ő pedig megszakította velük a kapcsolatot, ezt nem akarom, tehát próbálok időt nyerni, hátha..

Szóval ez a dolog tart már másfél éve és nem jutok egyről a kettőre, ha bepróbálkozom akkor félek hogy megint tilt, de most végleg, viszont pontosan tudom hogy nem leszbikus, mert akkor nem szexelne pasikkal, ezt a marhaságot kéne valahogy kivernem a fejéből, szóval próbáltam minél több időt vele lenni, de egyszerűen olyan a dolog, hogy most meg el akar költözni vagy 200kmre innen, Pestre, ahol gondolom megint sokkal több lehetősége van összekavarni mindenkivel, sőt biztos is. Most is ott volt kb 1 hétig, azidő alatt le se sz*rt a fejem, mondjuk én se sűrűn írtam neki, kíváncsi voltam ír-e hát egyszer írt, azt is visszatörölte. Én bárhová vele mennék, meg is tettem már a fent említett másik országba is, ami ráadásul egy másik földrészen volt, de ez a Pest nekem nagyon nem jönne be, még ha fel is ajánlaná hogy menjek vele akkor sem, megint itthagyni mindenkit és mindent, aztán megint kitalálja hogy akkor mégse jó, jöjjünk vissza, mint a másik helynél is, meg maga a város se jön be nekem. Már így is úgy érzem a baráti kapcsolatok rovására megy a dolog és nem jutok egyről a kettőre, egyik gondolatom az hogy hagyni kéne, csak egy balek voltam, amolyan testvérpótlék, mert most hogy kibékültek már nem vagyok érdekes, meg úgyis ez a leszbikus marhaság annyira kimosta az agyát hogy nincs esélyem, a másik gondolat meg az, hogy mi van ha csak 1 lépés választ el a céltól? Örök életemben bánnám ha nem folytatom, meg egyszerűen annyi idő és energia van már ebben a "kapcsolatban" hogy kiszállni már hatalmas veszteség lenne, de ha meg nem szállok ki és még így elmegy csomó idő akkor még rosszabb.

Kívülállóként, ti hogy látjátok, érdemes még próbálkozni, hátha megszeret? Vagy ha tényleg szerelmes belém, mint azt már említette is, akkor érdemes várni arra hogy ezt bevallja magának és hagyja a francba ezt a manapság annyira divatos én a lányokat szeretem dumát?

Bocsi ha hosszú lett, tudtam volna még írni, de így is csoda, ha valaki elolvassa. :) Kommenteket, tapasztalatokat várok, de csatolok szavazást is.

Amúgy ő 23 éves, én 29.