Túl nagy elvárás ez?

Azért nem ilyen drasztikus a helyzet, egy lábon kiugrálok a mosdóig, rá is tudok állni, csak nagyon fáj.

Akkor nem vagy magatehetetlen; miért is kellene neki 0-24-ben melletted strázsálnia, miért sajnálod tőle a kikapcsolódást? Más kérdés, hogy ha nekem így idevágná ezt a férjem, nekem is rosszul esne, mert legalább udvariasságból megkérdezhette volna, hogy nem bánnád-e...Látszik, hogy sza..rba se vesz. Most jobb? TE vagy vele, nyilván nem ez az első bunkó megnyilvánulása irányodba...

Én sosem értettem ezt a "beteg/sérült vagyok, ezért a párom se menjen szórakozni" jellegű igényeket.

Ha nem tud érdemben segíteni, vagy legalábbis nem gond a távolléte, akkor nyugodtan érezze jól magát. Rajtam azzal nem segít, ha saját magát szívatja.

Jelen esetben pl. a férfi helyében felajánlanám, hogy délután segítek neki megfürödni, indulás előtt elkészítem a vacsorát, hogy csak oda kelljen ülnie - de egyébként én is elmennék.

Az egy másik kérdés, hogy minden estére biztos nem csinálnék programot magamnak, legföljebb egyre.

Istenem, lepontozzátok a válaszom, mert nőként korrekten elmondtam a kérdésére a választ, miszerint én úgy gondolom, hogy a kompromisszum a legjobb megoldás? :D

Biztos jobban hangzott volna egy átgondolt válasz helyett egy szokásos "hagyd el, bunkó"