Szerintetek jogos ez az elvárás az új pár felé?

Ott a kutya elásva, hogy tényleg nem tud 1,5 órát egyedül együttlenni a gyerekével. Eddig a felesége dolga volt a gyerek, most a tiéd. Ő csak veri a mellét, hogy milyen nagyszerű apa.

Ez a duma, hogy szeretned kell, csak a zsarolás része. Ha nem vagy hajlandó ugrálni, mosni, főzni, takarítani, akkor megkapod, hogy te nem is szereted a gyerekét. Mintha lenne összefüggés.

Elfogadni kell. Normálisan szólni hozzá, kedvesnek lenni, udvariasnak, ha nálad vendég. Pont. A szeretet vagy jön, vagy nem, erőltetni úgyse lehet.

Azt meg nem jogos elvárni, hogy te rendelkezésre állj, ha ott van. Az apja dolga!

Hülyeség.

Nyilván nem jogos. Sajátodként a sajátodat, ill. az örökbe fogadottat kell szeretned.

"és nem is kellene ,hogy a nőre legyen minden erőltetve"

Ez egy elég sokatmondó félmondat volt. Kilóg a lóláb, hogy nem a szeretetet várja a párod, hanem, hogy amikor nálatok van, mindent csinálj meg a gyerekkel, amit a szülőnek kéne - az apja helyett.

Inkább gondolkodj el azon, miért is vált el egymástól a gyerek apja és anyja. Talán azért, mert apuka addig se volt hajlandó egy szalmaszálat se keresztbe tenni a gyereke ügyében. És most se hajlandó.

Semmi dolgod azzal a gyerekkel. Lássa el az apja 2 hetente 2 napig.

Nyugodtan menj barátnőzni vagy sportolni, esetleg látogasd meg a szüleidet. Majd az apja főz rá meg szórakoztatja.

Dehogy is! Nem is lehetne. Elfogadni igen, nem kivételezni szintén, de úgy szeretni. Szerintem én kurvára toleráns ember vagyok, de ha egy férfi ilyet kérne, hogy szeressem sajátomként a gyerekét, szakítanék, mert ez irreális elvárás. Hogy is lehetne egy másik nő gyerekét úgy szeretni, mint azt, aki kilenc hónapig bennem volt, szenvedtem érte, nélkülöztem érte rengeteg mindent, erőm, energiám, időm, lehető legjobb tudásom benne van, éjszakáztam vele, ápolgattam, magam elé helyeztem, és mindent, amire szükség volt. Kizárólag úgy tudnék ilyesmit elképzelni, ha özvegy férfival jönnék össze, és kicsi kortól sajátomként nevelném a gyermeket. Az más eset.

A párod egyértelműen rossz apa. Ez intő jel neked is, hogy ne vállalj vele gyereket, ráadásul erőszakos, kötelezni akar, hogy légy vele, szeresd sajátként. Szakítanék, az tuti.

Ha jön a gyerek hétvégén a párotok megengedi ,hogy esetleg tartsatok egy csajos napot vagy programozzatok vagy kötelezően együtt kell töltenetek minden percet mint aki képtelen a gyerekével lenni 1,5 órát?

Mi van? Engedélyt kell kérni a csajos napra?! Jó tanács: ne fűd szorosabbra a kapcsolatot olyan pasival, aki részéről elvárás, hogy a gyerekét "sajátként szeresd". Ilyen nincs! Ez burkolva azt jelenti, hogy mostantól lásd el szépen hétvégén, mintha a tied lenne, hogy ő továbbra is csak papíron legyen (minta)apuka. Teljesen más dolog, ha éled mellette az életedet, Te is otthon vagy, amikor jön a gyerek, megkevelitek egymást, csináltok közös programokat, mint az, hogy parancsra , a semmiből szeresd sajátként, és nyilván ebből eredően ugrálj te körülötte. Na, tudod, mikor...Ha nem akarja a gyerekét ellátni, akkor vigye el másfél órára hétvégén sütizni, vagy mozba, aztán vigye vissza az anyjának!

Megengedi...?? Apáddal élsz, hogy el kell kéredzkedned.

Nem vagy a gyerekének se bébiszittere, se szakácsnő. Lássa el kéthetente egy hétvégén a gyerekét. Talán nem akkora fáradság.

Paromnak 5 eves volt a kisfia amikor mi osszejottunk, azota eltelt 2 es fel ev. Ki is nevettem volna, ha az lett volna az elkepzelese, hogy en korulugraljam a gyereket. Ha akarok otthon vagyok apas hetvegen, ha programom van, akkor elmegyek. Mi mar az elejen letisztaztuk, nem fogom tudni ugy szeretni, mintha a sajatom lenne. Hisz a gyerek sem szeret engem ugy, nem vagyok a potanyja. Jatszok vele ha ugy akarja, meset nezunk, beszelgetunk, de en soha nem eroltetem magam ra, nekunk igy jo.

A kiszolgalasrol annyit, ha van kedvem hetvegen akkor fozok, ha van kedvem mosok, de a paromnak sem esik le a gyuru az ujjarol, ha o pakolja el a sajat gyereke holmijait.