Féltékeny vagyok de a párom szerint velem van a baj? Meddő vagyok és féltékeny vagyok a tesóm párjára mert előbb szül/ad unokát az anyukámnak mint én, egy idegen nő előbb ad unokát az anyukámnak!

Figyelj, kérdező. Megpróbálok normális, megértő választ adni, mert úgyis le fognak osztani helyettem mások.

Én elhiszem, hogy az embernek nagyon tud fájni, ha nem jön a baba, és azt is megértem, hogy ilyenkor féltékeny arra, akinek igen. Esküszöm, megértem, én is sokszor irigykedve néztem a kisbabás ismerősöket, míg nem voltak meg a körülmények a gyerekvállaláshoz.

De meg kell értened, hogy ez nem verseny. Senki nem veszi el az anyád, azért, mert örül az unokájának, téged még ugyanúgy szeret, csak na, egy kisbaba mindig csoda. A tiéd is az lesz majd.

Mellesleg, a bátyád ugyanolyan gyereke, mint te. Az ő gyereke ugyanolyan unokája, mint a tiéd lenne. Nincs ilyen, hogy kinek kell elöbb unokát adni, ismétlem, ez nem verseny.

Én is elmentem anyósommal vásárolni a babának, és? A sógornőmmel, a lányával is elment. Ennyi.

Javasolnék neked egy pszichológust. Biztos vagyok benne, hogy nehéz megküzdeni a meddőséggel, de szerintem egy szakember támogathatna ezen az úton, különben olyan megkeseredett, rosszindulatú emberré fogsz válni, amilyen nem szeretnél lenni.

Anyádat meg senki nem veszi el tőled, mindig is te leszel a lánya. Illetve a tesód gyereke pont annyira lényeges, mintha a te gyerekedről lenne szó, mindkét esetben csak félig az anyádék vére, a másik fele,, idegen"

Átérzem. Tudom mit érzel. Hiába írják itt, hogy lépj túl rajta, ne érezd magadat rosszul, ne legyél féltékeny stb. Ezt nem te irányítod. Tudom, mert kerültem hasonló helyzetbe.

A férjemmel terveztük a babát. De nem akart egy könnyen jönni. Csak egy évet vártunk rá, ami nem hosszú idő, abszolút belefér. 6.hónapja próbálkoztunk, amikor a testvérem bejelentette, hogy ő meddő, aztán a következő hónapban terhes lett azonnal. Bennem egy világ omlott össze. Egészségesen étkeztem, sportoltam, odafigyeltem magamra, a munkahelyen jól teljesítettem, a párkapcsolatom harmonikus és kiegyensúlyozott volt. Ő meg konkrétan huszonévesen tönkretette az egészségét, alig dolgozott egész életében 1 évet, nem sportolt, nem is figyelt oda magára egyáltalán. Én meg vitaminokat szedtem, folsavat, e vitamint és szépen megágyaztam neki odabent. De nem akart jönni. Aztán a testvérem ahogyan kell szépen belém vágta a kést és jól meg is forgatta azt. Hogy neki van magzat odabent, nekem nincs. Rosszindulatúan mindig erről beszélt, pedig tudta, hogy egy féléve rajta vagyunk. Gusztustalan versenyt csinált ebből - mondván ő nyert, neki lett előbb gyereke. Én pedig vágytam a mi kicsinkre, nagyon is. Olyan volt, mintha egy darabot tépett volna ki a szívemből. Nagyon rossz érzés volt. A családi csoportot némítottam, mert minden nap ez az ömlengés ment, vele pedig csökkentettem a kontaktot. Nagyon megviselt lelkileg. Aztán ahogyan ez a kontakt lecsökkent, egyre kevesebbet foglalkoztam vele. Elmentünk bulizni, koncertre, nyaralni egyet és megbeszéltem magammal, hogy egyelőre még azért nincs itt, mert még van mit csinálni a házon. Majd kiválaszt az anyukájának, ha végre itt akar lenni velünk és minden adott lesz. Aztán hónapokkal később megfogant. Alig akartam elhinni. Ennek egy éve, a kisbabám nyáron született meg.

A testvérem azóta is versenyt csinál a gyerekekből nagyon undorító módon.

Nem vagyok benne biztos, hogy meddő vagy. Számtalan lehetőségetek van mesterséges úton a babára, ha pedig az sem, akkor ott van az örökbe fogadás.

Ami nekem segített az, hogy kevesebbet kommunikáltam velük, mivel nem érdekelte őket, hogy nekem ez nagyon fáj. Ha szeretnek téged, akkor nem folyton előtted ömlengenek. Ha mégis, akkor szólj nekik, hogy minden ilyen beszélgetéssel neked okoznak fájdalmat. Az, hogy irigy vagy, az egy természetes folyamat. Én soha életemben nem voltam irigy senkire sem, de ez a helyzet olyan negatív érzelmeket váltott ki belőlem amiről nem is tudtam, hogy valaha tudok érezni.

Kitartást!

5-ös, de itt nem volt róla szó, hogy a kérdező testvére ebből versenyt csinálna, ez a kérdezőnek verseny. Én is azt gondolom, hogy egy kisbabára váró nővel illik tapintatosnak lenni, de azt sem lehet elvárni, hogy az ember ne beszéljen a gyerekéről.

Gondolom, amikor te terhes lettél, te is szívesen beszéltél a babádról, szívesen osztottad meg, hogy fejlődik, feltételezem, a szüleid a te gyerekednek is örültek, nem sz*rták le, csak mert van már unokájuk.

Ismétlem - az egyes vagyok -, én megértem, hogy egy babáért küzdőnek fáj, mikor másnak sikerül. De most ezen felesleges agonizálni, semmi nem fog változni. Az a baba már ott van, a család része, a nagyszülők szeretni fogják, igen, a kérdező anyja is.

Ez meg, hogy ki hány évesen szült, ugyan már...

Persze maga a szituáció nem ugyanaz, de szerintem hasonlót érez, mint amit én éreztem akkor. És őszintén szólva nagyon szr volt. A legrosszabb pedig az volt, hogy nem tudtam irányítani. Nem elvárás, hogy ne beszéljen a gyerekéről, de ne minden beszélgetésnek ez legyen a főtémája. Nálunk minden egyes nap reggeltől estig ez volt a téma. Labor leletek, új ultrahang képek, ambuláns lapok, terhes kismama fotók stb. Besokalltam és inkább nem beszéltem velük annyit.

A barátnőm rosszabbul járt, mint én. Ők két és fél éve próbálkoznak. Lombikra mennek. A terhességemről nem beszéltem neki szinte soha, és a babámról is ritkán esik szó. Mert tudom, hogy milyen érzés mikor arra vágysz ami neked nincs, de a másiknak van. Nekem nem nehéz ez, hisz nem csak a gyerekről lehet beszélni. A barátnőmet jelenleg így tudom segíteni. A férjem múltkor nagyon tapintatlan volt vele, én nem voltam ott, de rákérdezett, hogy mikor lesz baba. A barátnőm meg elsírta magát. Rá is pirítottam a férjemre, hogy a nők ezt nehezebben viselik és ne mondjon ilyeneket, mert nagyon szr egy érzés. Elvárni nem lehet, de ha empátikus vagy akkor te magad is észreveszed, hogy érzékeny téma. Van aki könnyen veszi, van aki nem. Én is nehezen tudtam beszélni erről.

Persze, a szüleim örültek neki, hisz az én babám is az ő unokájuk. Apukám úgy fogalmazott, hogy a testvérem fiának azért örült nagyon, mert első, az enyémnek meg azért, mert kislány. Édesapám kislány párti, hisz neki is két lánya volt, jobban tud azosulni.

A kérdező valószínűleg most nem érzi magát jól. A testvére nejére vetíti ki ezt. Neki kell ezzel lelkileg megküzdenie. Tényleg nehéz. Ha kell pszichológust is be lehet vonni, vagy esetleg kineziológust.

Először is kellene neked pszichológus, aki helyre teszi veled az érzéseidet, utána elkezdhetnél foglalkozni az egészségügyi problémád kezelésével.

Az érzéseid nem indokoltak, azért mert neked most nem egyszerű nem állhat körülötted mindenki vigyázban, és járjon lábujjhegyen, hogy meg ne bántson, az élet nem áll meg miattad.

Nem derült ki mi a problémád, de az esetek nagy részében a meddőség kezelhető, csak el kell menni a megfelelő orvoshoz hozzá, lehet fél év múlva terhes leszel, és felesleges volt ez a hiszti.