Mennyire jogos, ha azt érzem hogy semmiben nem támogató a párom?

Ennyiből nem jön át hogy mi baja magával, meg a világgal, csalodott e benned, mik az előzmények, kb semmilyen reszlet nincs.

Ha együtt maradsz egy bántalmazóval, akkor ne csodálkozz, hogy bántalmaz. Kimutatta a foga fehérjét, 34 évesen venned kéne a lapot és egy percet sem pazarolni az életedből olyan kapcsolatra, ami nem ad semmit, cserébe leépít és csak elvesz.

Az én első férjem egy az egyben ilyen volt. Neki arra volt szüksége, hogy rajtam vezesse a feszkót. Az en munkam mindig bagatell, de miért nem keresek többet, nekem van diplomám. (Neki nem volt.) Tarsaságban rendszeresen megalázott, egetett. Az anyja is erre nevelte, nyugodtan alazhatta, akár nyilvánosan, csak nevetgélt, szóval a férjem nem is értette, mi bajom, ő csak viccelődik. Nem igazán szeretett ő engem, csak bizonyos szempontból megfeleltem az igényeinek. Eleg sokára tudtam végre kimondani, hogy nem bírom tovább, tisztán emlekszem arra a mondatára, ami az utolsó utáni csepp volt, mondtam valamit, csak hogy kicsit beszelgessünk, feldobtam egy témát, erre ő megvetően: ez a legnagyobb hülyeség, amit valaha hallottam. Akkor hallgattam pár napig, és a következő dolog, amit mondtam neki, az volt, hogy válni akarok. Mondanom sem kell, először kiröhögött.