Mit szólnál ha a pasid kifőzdébe vinne vacsorázni?

A pasim még egyetemista, úgyhogy nem problémáznék. Egy dolgozó emberrel is szívesen elmennék amúgy ilyen helyre, mert néha tényleg tök jó a kaja.

Ha viszont egy felnőtt, önálló férfi elhívna vacsorázni, és kifőzdébe mennénk, akkor alaposan elgondolkodnék a folytatáson.

A dolgozó és az önálló között? Semmi, szinonímaként használtam a két szót.

Arra gondoltam, hogy egy dolgozó emberrel is elmegyek ilyen helyre, nekem abszolút nem derogál. Egy vacsorameghívás viszont ne kifőzdébe szóljon már. (Én sem a legolcsóbb helyekre hívom meg a páromat.)

Nálunk a munkahelyi kifőzde annyira jó, hogy szívesen viszek onnan haza is enni. Oda hívhatna, mennék barmikor. Van egy másik is az utcában, oda is mennék. Ez nem a lacikonyha típus, normális asztalok vannak, csak annyi hogy van három féle menü, döntsd el melyik kell. De pl. kihozzák az asztalhoz, az asztalnál is fizetsz, sőt csúcsidőben jobb ha foglalasz előre asztalt. Ez is kifőzde, de ide is mennék.

Viszont egy fűszerkeverékszagú, igénytelen helyre ahol az izzadthónaljú pacalfoltos pólós szőrôskarú csávó rávág egy kanál krumplipürét a besárgult valaha fehér hipószagú tálcára némi zsírcafat mellé amit megehetek a kiégetett múanyag terítős asztalnál egy rogyadozó széken, azt nem.

Aki azt írta, hogy nem érti, én se értem. Ha a dolgozó meg az önálló ugyanaz, akkor minek vetted külön? És az "elvinne kajálni" meg a "meghívna vacsorázni", az viszont nagy különbség? Az első: beülünk kajálni, gyere? A második pedig mi? Mitől vacsorameghívás egy vacsorameghívás neked? A szavaktól? Az időponttól?

És: mi az, hogy kifőzde? Mondanátok egyet Budapesten?