Mennyire normális hozzáállás ez?

Egyetértek az előzőekkel.

Tudod mi a legrosszabb? Amikor elolvastam a nyitót, nekem természetes volt, hogy a pároddal kettesben létrejött ÚJ családodra gondolsz, ahová majd remélhetőleg gyerekek is születnek. Igen, az egy új család lesz, és ha ők lennének a legfontosabbak, az normális lenne. Amit te leírtál, az tiszta elmebaj.

Ezzel a felfogással csak az a baj, hogy ha a szüleid meghalnak (mert ugye senki sem él örökké), akkor egyedül maradsz a világban, és cseszheted a nagy lojalitást a szüleid irányában.

Szép dolog hogy szereted a szüleidet, kell is, de tudni KELL LEVÁLNI róluk.

Ez a normális, egészséges állapot. Ezért jó ha van egy társad aki veled lesz akkor is ha már nem élnek a szüleid. Persze ez nem kötelező, lehet egyedül is élni.

Szerinted mit jelent az a szó hogy "családalapítás"?

Amikor egy felnőtt ember "kirepül" otthonról és létrehoz egy önálló családot a párjával. Nem ragad benne az eredeti családban, bár szereti őket, hanem saját párja lesz, új családot alapít (gyerekkel vagy anélkül).

Mi lesz akkor ha minden idősebb hozzátartozód meghal?

Nem normális! De akkor ne is keress senkit, maradj anyuciéknál és kész.

Szar neked? Mi? Tegyél ellene a picsogás helyett, ne sajnáld magad!

#7:

Én ezt értem, de neked pont a mentális betegséged miatt fel kellene készülnöd arra, hogy mi lesz veled ha a szüleid már nem élnek.

Ha szüleid szeretnek akkor ők is arra kell hogy törekedjenek, hogy találj egy normális párt magad mellé + járj el pszichológushoz, mert ők nem fognak örökké élni.

Pont hogy neked kellene minél előbb a párkapcsolatodra fókuszálni, nem az anyád szoknyája szélét fogni. Keress valakit aki hozzád illik ha ez a mostani kapcsolatod toxikus, mert nagy bajok lesznek ha folyamatosan anyádékkal foglalkozol.

És ha azt gondolod, hogy sok időd van még (amíg a szüleid meghalnak) akkor szólok, hogy nehogy azt hidd. Van ismerősöm aki 50 éves korában halt meg, mostanában meg egy 38 éves ismerősöm is csak úgy egyik pillanatról a másikra....