Miért hibáztat és kelt bűntudatot, aztán egyszerűen elutasítja ha nyitok felé?

A barátom rendszeresen olyan apró dolgokon kapja fel a vizet és elmondása szerint "lesz egyből 200-as a vérnyomása", amik szerintem a leg hétköznapibb párbeszédek lehetnének az életben. Ezért már semmit se merek mondani mert ha kritikával illetek egy szituációt vagy bármilyen dologgal kapcsolatban kifejezem a nemtetszésem, ő abban a pillanatban vesz egy nagy levegőt és elindul dolgára. Ha neki nem tetszik amit mondok, egyből megtartja a távolságot, összeveszünk ezen és a hallgatásával büntet. Nem veszi fel a telefont sem. Egy ilyen helyzetben egyáltalán nem érezném magam hibásnak alapvetően, de mivel hosszú órákig bír "büntetni" ezzel a viselkedéssel, így kizsarolja a bocsánatkérést részemről, amit én azért teszek, hogy ne legyen köztünk harag.

Ő utálja, ha ilyenkor hívom, keresem és még csak el se köszön, teljesen átvált bunkó üzemmódba, mintha egy csettintésre (egy semmiség miatt) egyből nem tudná szeretni. Szerintetek mit tegyek egy ilyen helyzetben? Tényleg tanácstalan vagyok, hogyan tudnék segíteni a gondolkodásán? Régóta együtt vagyunk, ez a probléma mindig is jelen volt, de már azt érzem, hogy egyre jobban el vagyok nyomva. Nem mondhatok már semmit, csak ha üres fejű libaként, mindentől lenyűgözve tudok véleményt alkotni a világ nagyszerűségéről, pedig igenis jól esik néha elmondani, hogyha valami rosszul esik, vagy a nap folyamán történt valami negatív dolog, nem lehet mindig csak a "nagyon szuper" a téma... (23L)