Mi a helyes, válni vagy együtt maradni, mint család? Miért az a helyes?

A férjem elég hektikus, hol hetekig kedves, könnyű vele együtt élni, hol kötekedő, semmi sem jó neki amit teszek, szinte kibírhatatlan annyit veszekszik, lelkileg összetör, vitákat generál a gyermek előtt is, türelmetlen velünk.

(Van egy 6 eves gyermekünk.) Mivel késői gyermek, nincs már nagyszülő. A mindennapokat együtt oldjuk meg, a vitákat leszámítva jól működünk, mint csalad, a gyermekkel közel egyformán foglalkozunk, időt tölt a gyermekünkkel, jó a kapcsolatuk.

Emiatt úgy vélekedtem, nincs itt az ideje elválni, együtt vállaltuk, hogy családban felneveljük. Elvált szülők gyermekénk nekem az lett a fontos szempont, hogy egy apa legyen jelen, és azt hogy szar a házasság és az évek alatt már nagyon megromlott a viszonyunk, mellékes, bírjam ki, a gyermeknek apa és anya kell.

Ma viszont azt mondta, hogy anya költözzünk el, nem birom, hogy így beszél veled, velünk.

Őrlődök így is folyamatosan, hogy miatta maradjunk együtt, azzal teszek e jót vagy csak ártok ezzel a közeggel. Már sokszor majdnem szétmentünk, de olyankor kezelhetetlen lesz a gyermekünk, problémás az oviban, így a férjem is visszavesz a viselkedéséből, es a gyermek is megnyugszik, én meg lemondok a válásos terveimről.

Mennyire vehető figyelembe egy ilyen horderejű dologban egy 6 éves mondata?

Most úgy érzem nem bírom, és már csak ártok ha ezt a bántő tűrő mintát tovább látja. Viszont mivel nincs más segítségünk, munkáink miatt szoros egyeztetés szükséges, kb naponta találkoznák. Nem is tudnánk kivitelezni, hogy egyik hét apás másik anyás, én sokat utazok a munkámban, ő bármikor behívható, ejszaka is. Ők akkor csak mekit és pizzát ennének nélkülem. Stb

Nem tudok kilépni, nem látom mi a helyes