Mik szoktak lenni a legfőbb párkapcsolati problémáitok 3 hónap tájékán?

Nekünk akkor volt először vita. Időhiány miatt, de gyorsan megoldódott.

Aztán ami nem vita, azok a közös tervekkel kapcsolatos megoldások pl egyetem utáni elképzelések, külföld, összeköltözés stb.

Igazán nagy problémánk se vitánk nem volt, mindig időben kifejezzük, ha valami nem tetszik és higgadtan megoldjuk.

Az elsőben 4év után kezdődtek a problémák, a másodikban 5év. Jelenleg 1,5éve vagyok kapcsolatban, eddig minden very happy.

Mit tekintesz párkapcsolati problémának? Azt ha nem hajtja le a wc ülőkét? Vagy ha egyikőtök akar gyereket, a másik meg nem? Vannak fokozatok a kettő között.

#7 vagyok.

Én azt tartom párkapcsolati problémának, ami elgondolkodásra késztet a kapcsolatunk jövöjét illetően. Azt, hogy fingik egyet álmában, nem nevezném annak.

3hónap után nálam nem volt egyikkel sem volt olyan, amit párkapcsolati problémának tituláltam volna. Rögtön az elején megismertük egymást annyira, hogy tudjuk egyeznek a terveink a jövőre nézve, passzolnak az alapvető elképzeléseink. Jól érezzük magunkat együtt, apróbb dolgokban tudunk egymáshoz alkalmazkodni, jó a szex, tudunk együtt nevetni.

Ezért emeltem ki, hogy nem nevezném problémának a le nem hajtott ülőkét, a fingást stb.

Ha 3hónap alatt nem ismertétek meg egymást annyira, hogy tudjátok egymásról a legalapvetőbb dolgokat és szeressétek egymást úgy ahogy vagytok, az valóban probléma.

Nálam amúgy az első 4éves kapcsolat úgy indult, hogy én 16 voltam ő 17. Együtt nőttünk fel. Az a 4év csodás volt elejétől a végéig. De fiatalok voltunk, ő 20évesen úgy döntött, hogy nem akar leragadni az első nőnél. Jogos döntés, 17évesen ezt még nem tudta, változott a véleménye és ennyi. Ez probléma.

A másodiknál minden klappolt, lehajtotta az ülőkét és nem basztattam érte ha fingik. Megterveztül az életünket, mindketten ugyanazt akartuk, összeházasodtunk, szültem két gyereket, nem voltak viták, éltünk boldogan, erre ő kitalálta, hogy külföldre akar költözni, mert ott kóbászbó van a kerítés. Én gyesen két gyerekkel nem akartam menni, kövezzetek meg, de nem tartottam bölcs döntésnek a semmire kiköltözni. Nem volt félretett pénzünk, ő nem beszéli a nyelvet, én igen, de dolgozni én még nem tudtam volna beállni egy idegen országban, két 3éven aluli gyerekkel és azt sem akartam, hogy az épp csak magyarul beszélni tanuló apróságokat be kelljen tennem egy bölcsibe, ahol azt sem értik mit mond a dadus.

Szerintem ez is párkapcsolati probléma. Ő úgy döntött, hogy akkor majd ingázik. Szar volt. Egyedül neveltem itthon a gyerekeket nélküle, mert hetekre eltűnt és lehet meglepő, de nem lett jobb az anyagi helyzetünk, mint amig otthon dolgozott. Elverte az összes pénzt mielőtt még hazajött volna. És nem volt apa a gyerekek mellett, sem mellettem társ. 13évig bírtam "mellette", aztán dobbantottam.

Szóval bocs kérdező. Valóban nem tartom említésre méltónak azokat az apróságokat, amiken 3hónap után balhézni lehet. Ahol ennyi idő után probléma van, azt nem nevezném igazán párkapcsolatnak sem. Mert nem ismeritek még egymást, és nem hoztatok közösen komoly döntéseket.