Miért érzek magamban elmondhatatlan féltékenységet, dühöt, rosszat?

Az a helyzet, hogy a mai napon beszélgettem a barátnőmmel telefonon egy ügy miatt. Aztán mondta, hogy az egyik kollégájának szólt, hogy jöjjön hozzánk esküvői meghívó miatt, ugyanis ilyenekkel is foglalkozunk. Kérdeztem tőle, hogy telefonon beszéltek-e? Mondta, hogy igen, erre még azt is hozzátette, hogy minden nap szokott vele pár percet, megkérdezik egymástól, hogy mi újság, hogy van. Ha nem a munkatárs hívja a barátnőmet, akkor fordítva. Sőt, van olyan is, hogy ez az ember beülteti a barátnőmet az autójába (futár a férfi), hogy mondjuk kicsit megmelegedjen, ha esik az eső kint, vagy hideg van. Valamelyik nap nekem hozott be a barátnőm ebédet a munkahelyemre, fájt a háta nagyon és ezzel a futárral akarta magát behozatni, csak nem tette, mert hallotta a hangomon, hogy nem tetszik nekem ez. A srác az most fog esküdni februárban, ezért is jön hozzánk holnap, hogy megkérdezze ezt a meghívós dolgot, hogy mi hogy megy. Én ennek hangot adtam, hogy de miért kell minden nap beszélni vele? Mondtam neki, hogy amikor nem vagyunk együtt, még mi sem beszélünk minden nap telefonon.. Most nyilván összevesztünk ezen, mert nem bízok meg benne. Tényleg szeret, megtesz értem mindent. Süt, főz, mos rám, mindig azt nézi, hogy nekem mi a jó, ír, hív, elmondja minden nap, hogy mennyire vágyik rám, meg, hogy mennyire hiányzok neki. De engem ez az érzés mégis fel fog őrölni előbb-utóbb, és nem tudok mit tenni. Azt mégsem mondhatom neki, hogy ne beszéljenek... Egyébként sosem adott semmilyen gyanús okot arra, hogy megcsalna, vagy bármi, sőt, a telefon kódját magától adta meg.. Hogyan tegyek ez ellen?