Mi volt a legdurvább, amit megbocsájtottál a párodnak? Jól tetted?

Túl sokáig tűrtem a beteges féltékenységét és az irányításmániáját. Hiba volt. Végül el is hagytam. Jó döntés volt, mert a szakítàskor agresszív is lett. Idővel valószínű mindenképp kijött volna belőle, talán durvább módon. Így egy pofonnal megúsztam. De ez már régen volt. Még 20 évesen, kevés párkapcsolati tapasztalattal. Ma már nem húznék le egy ilyen pasival annyit mint vele.

36/N

Nem bocsájtottam meg neki, mert átvert.

Megkértem a kezét, pár nap múlva jöttem haza munkából, lakás tisztára pucolva,mindenét elvitte, telót se vette fel.

Még csak nem is írt.

Este elmentem a házukhoz a lakásajtót, kocsikilincst, a kapukilincset,kocsiablakot xarral szépen tisztára kentem, de olyan büdös volt, majdnem elokádtam magam én is.

Reggel csak egy sms fogadott,bmög,belenyúltunk a xarodba te állat!

Leqrvázott a barátaim előtt és elmondott mindennek. Akkor és ott visszaszóltam neki, hogy reggel első dolga legyen pakolni és húzni a picsába (este jöttünk haza kirándulásból), aztán 3-4 nap mosolyszünet után megbeszéltük, hogy ez volt az első és az utolsó ilyen alázás.

Azóta eltelt pár év, tényleg tartotta a szavát.

Megcsalt. Részint én is tehettem róla, amúgy is szakítófélben voltunk, de azután ment tönkre az életem, és nem haragszom rá, max. azért, hogy ő szakított velem. De megbocsátottam neki azért, meg amúgy se bánt velem jól, azért meg nem is haragudtam, mert sok minden elengedtem a fülem mellett. Azt nem tettem jól, hogy én költöztem el, hiába kértem, hogy ő tegye, akkor is túl rendes voltam. És közben férfiak terrorja van és nők az áldozatok...

F32

Megütött többször.. (sok alkalom) mert én szerinte hisztiztem és nem lehetett elviselni” magyarán elkezdtem dühömben magyarázni neki hogy mi zavar, min kellene változtatnia mert nekem bántó, és nem 5 perc alatt mondtam ezeket el, hanem órákig soroltam.. neki ez volt a hiszti, ezért kellett” megütnie.

Amúgy érdekes mert megcsaltam, annyira tönkretett érzelmileg, meg az önbizalmamat hogy valahogy fel kellett töltődnöm, érezni akartam azt hogy nem egy karaj vagyok amit mindig ütni kell… persze itt meg mindig szerettem, nem akartam elhagyni csak vele képzeltem volna el mindent! Tényleg mindent.

És miután rájöttem hogy hiába néz lábtörlőnek, van szerethető oldalam, csak ő nem látja.. (mert más észrevette) és hozzávágtam hogy mástól kapok törődést! Utána nem ütött meg soha többet annyira kapart utánam. Vele maradtam, megbocsátottam a sok éves szenvedést, minden jó volt rá még pár évig.. látszólag. Utána nem foglalkozott velem, sokáig, volt hogy a gépen játszott valamit, emlékszem vittem neki ennivalót amíg beszélget hogy kicsit ki tudjon kapcsolni, és ne kelljen a földszintre le jönnie és abbahagyni a beszélgetést… erre rám csapta az ajtót :,), a vége mégis az miatt lett mert az eddig közösen fenntartjuk egymást és valahogy majd haladunk valamerre… kivitelezéssel ő úgy gondolta majd én el tartom őt is és fizetek mindent ő meg elherdálhatja a hobbijaira…. Meg nem otthonról vitt el ennivalót hanem éttermezett napi 2-3x egyedül…

Én lennék a nő, nagyon szerettem, viszont ha aranyból lenne a mogyorója sem lehet ezt bírni.

Ha lett volna gyerek és mondjuk otthon marad vele, vagy le betegszik, az persze teljesen más.

Állandóan kávés kiskanállal nyúlt bele a cukorba, állandóan és ilyen kis kávés gumók keletkeztek benne, rühelltem, parasztságnak tartottam, és pénzkidobásnak.

elegem lett, sokszor kértem, hogy változtasson figyeljen oda...

6 hónap volt míg megtanulta

Nem sok hiányzott, hogy szakítsak

Nem tudom hogy jól tettem-e, eddig úgy néz ki jól tettem, mert hosszú ideje teljesen minden oké. Megbocsátottam neki, hogy fojtogatott, a torkomnak ugrott, és szorította.

Előzmények, hogy már előtte megkértem, nagyon depressziósnak érzem magam, bánjon velem ha lehet finomabban, mert nagyon rossz passzban vagyok. Ezt kétszer is kértem egymás utáni nap. Erre kiprovokál egy olyan veszekedést, hogy jött utánam, és csak mondta, és mondta, közben egyre kétségbeesettebben kértem hogy hagyjon békén, de nem hagyott, a végén már úgy mondtam, hogy a kurv* anyádba, hagyjál már békén, remegtem úgy felbosszantott, és akkor elkezdett fontogatni. Ugyanis meghalt az édesanyja, és szerinte pont halottak napjához közeli időpont volt, és később is mikor szóba hoztam, szerinte nekem nem kellett volna ilyet mondanom. Tehát még csak azt sem értette meg, hogy én bármit mondok, bárhogy mondom, az nem jogosítja őt fel, hogy megüssön.

Amúgy első és egyetlen ilyen veszekedésünk volt 11 év alatt.