Hihetek még neki? Vagy felejtsem inkább el? . (táv)

Nyaralás alatt egy balatoni disco-ban megismerkedtem egy 17 éves holland sráccal (én 16 vagyok). Táncoltunk, beszélgettünk (mind2en jól tudunk angolul), búcsúzáskor adtam neki egy szájrapuszit. Szóval nem az a tipikus „discos randi” volt… Tényleg meg akartuk ismerni egymást… Telószámot (és msn címet is) cseréltünk, másnap este megint találkoztunk. Ez volt az utolsó ott töltött napom, úgyhogy nem tudtam, mi lesz… De ők még maradtak (van ott 1 nyaralójuk), és mielőtt hazamentek, még találkoztunk egyszer Bp-n. Akkor csókolóztunk először. Azt mondta, szeret... Mondtam neki, h ne mondja, ha nem gondolja komolyan. Azt mondta, komolyan gondolja, mert érzi, és különleges vagyok neki… A szemén is láttam, hogy csillogott. Úgy éreztem, őszinte, ahogy rámnézett… Volt, h zavarba is jött..:)) Olyan romantikus volt... Majd mikor már otthon volt, megkérdezte, hogy látok-e jövőt kettőnknek, mire én azt feleltem, attól függ, mennyire szeretjük egymást… Erre ő: na és mennyire? Én tudom, h nagyon szeretlek… (Sokat utalt közös jövőre…) Megkérdezte, szeretnék-e komoly kapcsolatot vele. Igent mondtam. Persze tudtam, hogy nehéz lesz… Én mégis bírtam.. De ritkultak a beszélgetések, éreztem, h valami nincs rendben. Egyik este egy közösségi oldalon találtam egy neki szánt üzenetet a profilján, miszerint nemrég volt a féléves évfordulójuk a holland barátnőjével… Mikor számonkértem, először tagadott, majd bevallotta. Azt mondta, nem is szerelmes a barátnőjébe, de nem bírná az egyedüllétet, és addig sem kell otthon lennie a folyton veszekedő szüleivel, ezért vele marad… Könyörgött, h bocsássak meg, és reméli, h meg tudok még bízni benne. Megkérdezte, h a mi kapcs.unk lehet-e még olyan, mint volt; azt feleltem, nem tudom… Aztán azt mondta, nagyszerű lány vagyok, a legjobbat érdemlem, és bármennyire is szeret és fáj, h ezt kell mondania, jobb, ha nem várok rá…Mert még ha ide is jönne hozzám, egyszer úgyis vissza kell mennie, és így nehéz… Úgyhogy egyelőre elengedtük egymást. De megbeszéltük, hogy mindezek ellenére tartjuk a kapcsolatot… (És majd jövő nyáron megint találkozunk…) Azt írta: nem akarja, h eltűnjek az életéből… És hogy sajnálja, nem akart megbántani, még mindig szeret; és amit nekem mondott, minden igaz volt, csak ezt hallgatta el… Másnap kora reggel megint hagyott egy üzenetet suli előtt, h nagyon sajnálja... (Én meg a barátnőjét.. ha tudtam volna róla, nem jöttem volna össze vele...)

Ezek után még hihetek neki/bízhatok benne? Ezeket a szép dolgokat (még többet is, de hosszú lenne mind leírni:)) nem azért mondta, h visszakapjon. Akkor meg nem lenne értelme, ha tovább hazudna, ugye? Lehetséges, hogy tényleg szeret? Remélem, legalább utólag őszinte volt…