Az normalis, hogy a páromnak az előző házassàgàbòl szàrmazò gyerek mindig fontosabb, mint a mi èletünk?

A fia mar felnőtt, majdnem 30, de nincs rendes munkàja, tengődik ide-oda, nem akar dolgozni, csak minimàlisan, hónapokra eltűnik Ázsába, olcsó helyekre megy, ahol hosteskedik, meg idősebb nőkkel kavar. A párom meg ahelyett, hogy helyre tennè, mindent fèlredob, ha vmi hasfàjàsa van a gyereknek. Hagyja neki, hogy beköltözzön hozzà, engem meg sem kèrdez, pedig rèszben èn is ott lakok. Teljesen ki vagyok akadva. Nem hittem volna, hogy ilyen gondjaink lesznek, elvègre nem kisgyereke van.

Annyira elborzaszt ez a helyzet, hogy már hàzassàgot, meg közös gyereket sem akarok.

Normàlis, hogy a felnőtt gyerekèt valaki ennyire ne tudja kicsit magàra hagyni?

Èn èrtem, hogy az egy szem gyereke, de nem fogyatèkos a fia, nem korlàtozott, a legjobb iskolàkba jàratta, Dàniàba, meg Kínàba stb. Akàrhol el tudna helyezkedni, helyette meg csak èlősködik mindenkin.