Ezek normális dolgok és én reagálom túl? 24L

A párommal (26F) 3 éve vagyunk együtt, de olyan érzés, mintha nem is a párja, hanem az anyja lennék.

Minden házimunkát én végzek, ha megkérem, segítsen valamiben, azt mondja, nekem úgyse jó semmi és úgyis csak veszekednék vele, úgyhogy nem csinálja meg.

Ez arra vezethető vissza, hogy az előző munkahelyemen 12 órás műszakban dolgoztam, ő meg munkanélküli volt és egyszer arra jöttem haza munka után, hogy nincs egy tiszta edény, minden a mosogatóban van, mindenhol szemét volt, stb. és kiborultam, hogy nem bír legalább elmosogatni, mire hazajövök, hogy legyen miből ennem, miért nekem kell 12 óra munka után itthon is csak dolgoznom. Akkor majdnem szakítottunk és megígérte, többet fog segíteni.

Erre másnap hazajöttem a munkából és nyilván le akartam zuhanyozni, de nem volt meleg víz, koszosan meg nem akartam befeküdni az ágyba, úgyhogy tél közepén hideg vízzel zuhanyoztam le. Azt hittem, rossz a bojler, de kiderült, ő használt el egy egész bojlernyi meleg vizet ahhoz, hogy pár edényt elmosogasson. Én erre érthető módon kiakadtam, ő meg jóformán közölte, hogy előző nap meg az volt a bajom, hogy nem volt elmosogatva, na most el van és márpedig ha nem akarom, hogy az összes meleg vizet kifolyassa, többé ne kérjem meg, hogy mosogasson.

Volt, hogy annyira kértem, amíg dolgozok, egy adag ruhát mosson ki, leírtam neki nagyon szájbarágósan, miből mennyit kell hova rakni, mit hány fokon mosson, mit moshat együtt meg mit nem, stb. Erre mikor hazajöttem, kiderült, hogy összemosta a fehérneműket, törölközőket a pólókkal, pulcsikkal 40 fokon és büdösek lettek. Azóta már ezt se merem rábízni.

Ha van is itthon főtt kaja, szendvicshez alapanyagok, stb., akkor is tőlem várja el, hogy én vigyek neki kaját, mint egy cseléd. Volt, hogy munkába indultam és előtte még gyorsan beraktam neki ételhordó dobozba egy adag kaját és írtam neki messengeren, hogy van ott neki a hűtőben egy ételhordóban kaja, rakja be 2-3 percre a mikróba és eheti is. Erre mikor hazajöttem, még mindig ott volt. Megkérdeztem tőle, miért nem ette meg, mire közölte, hogy neki ez is túl bonyolult és hosszadalmas feladat, hogy kivegye a dobozt a hűtőből és megmikrózza, úgyhogy ott hagyta, majd panaszkodni kezdett, hogy egész nap semmit nem evett neki és éhes, vigyek neki kaját.

Volt, hogy hazajöttem munka után és nagyon fáradt voltam, akkor is szokás szerint panaszkodott, hogy éhes, mire mondtam neki, hogy akkor vagy csinál magának vagy éhen hal, mert nagyon fáradt vagyok. Lefeküdtem aludni, ő meg idejött mellém és direkt felébresztett, aztán addig nem hagyott aludni, amíg fel nem keltem és nem csináltam neki ennivalót.

Úgy érzem, kontrollálni is akar, pl. ha látja, hogy ezt az oldalt olvasom, mindig ideáll mögém és olvassa azt, amit én, aztán elkezd kötekedni velem, hogy ne olvassam az oldalt, hülyeségeket írnak rajta, stb.

Van, hogy meghallja, hogy írok, mert pl. egy kérdésre válaszolok és rögtön idesiet és azt kérdezgeti, róla írok-e, meg követeli, hogy elolvashassa, amit írtam.

Néha nézek videókat Tiktokon és attól is el akar tiltani, amikor hallja, hogy Tiktokozok, elkezd veszekedni, hogy irritálják a zenék, töröljem le a telefonomról. Néha direkt odajön mellém és nézi, amit én és elkezd beszélni közben, hogy ne halljam, amit a videóban mondanak, vagy a videó készítőit inzultálja, hogy milyen rondák és ne nézzem ilyen ronda emberek videóit, stb...

Volt, hogy Redditre felmentem és pont ott volt mellettem és láttuk, hogy kaptam valakitől egy üzenetet, mire rögtön kérdezgetni kezdett, hogy megcsalom-e, kivel írogatok, stb. Végül együtt megnéztük és kiderült, valaki azért írt privát üzenetet, mert kommenteltem valahova és viccesnek találta a kommentem. Nem is válaszoltam neki, de utána napokig felemlegette, meg úgy csinált, mintha megcsaltam volna ezzel, hogy kaptam valami random embertől egy üzenetet.

Egyszer elkezdte olvasgatni az üzeneteimet és volt egy ember, akivel hónapokkal azelőtt váltottam pár üzenetet, hogy vele egyáltalán megismerkedtünk volna. Az utolsó üzenetet kb. fél évvel az ominózus nap előtt küldte és nem is válaszoltam rá. Erre az én nevemben visszaírt neki, hogy barátom van és szálljon le rólam..

Régebben egy pár hónapig a szüleimnél laktunk és ők is mindig az ő pártját fogták, ha nem vittem neki enni, veszekedtek velem, meg önzőnek neveztek, hogy egyedül beülök a konyhába enni, neki meg nem viszek kaját.

Volt, hogy pár napja felhívta a nővérét és panaszkodott neki rólam, hogy nem adok neki enni (pedig amúgy volt itthon péksütemény, felvágott, vajkrém, zöldségek, szóval magának is bármikor tudott volna csinálni szendvicset), meg hogy nem is főzök és hallottam, ahogy kibeszélnek, hogy miért nem csinálok semmit..

Tényleg én várok el túl sokat?