27 éve élünk együtt. 52/F vagyok. Nem vagyok hibátlan! Hogyan tovább?

"Maradni és bízni, hogy javul a helyzet"

27 éve nem javul a helyzet.

Én választás elé állítanám. Vagy elmegy terápiára, kezelteti magát és javulni akar, vagy én megyek új életet kezdeni.

Szerintem úgy 25 év késésben vagy. Ne azon gondolkodj, hogy a Bibliát kövesd, vagy a spiritisztákat. Inkább kezdj el hinni a reinkarnacióban. Talán úgy könnyebb lesz elfogadni, hogy ezt az életed, már elb@sztad.

Amúgy én egyértelműen válnék. Szerintem 1 nap boldogság is több, mint a nulla.

A szociális fóbia még hagyján, mert az elviselhető de a többi az amit kétlem hogy változna..sőt, ahogy idősebb lesz még csak rosszabbak lesznek ezek a problémák.

Igazából felnőtt a gyereketek, mondhatni saját életetek van, vagy lehetne.Úgyhogy valahol egyszerű a felállás.Persze nem az, csak szoktak ennél jóval bonyolultabbak is lenni a helyzetek.

Egy normális pillanatában ülj le vele és beszéljétek ezt meg.Mond el hogy már nem bírod.Együtt vagytok 27 éve, felneveltetek közösen egy gyereket, feltételezem ezalatt az idő alatt több minden máson is keresztülmentetek együtt.Szeretnéd hogy a maradék időt is együtt tölthetnétek és együtt küzdhetnétek meg a felmerülő problémákkal, együtt öregedhetnétek meg.De ezt így ebben a formában te nem tudod elképzelni,és nem is szeretnéd.Úgyhogy ha nem lesz semmiféle változás, akkor elválnak útjaitok minden téren és egyedül marad.Ha mégis szeretne tenni ő is a közös jövőtökért, akkor te ott leszel mellette és támogatod mindenben, minden segítséged megadsz neki.

Én így csinálnám a helyedben.Aztán ha hajlandó változtatni segítséget kérni, akkor mellette állnék,támogatnám.Ha meg nem hajlandó ilyen irány menni, akkor új életet kezdenék.Ami szintén jó, újdonság,kihívás, főleg hogy azt írtad nem nagyon jelentene számodra problémát az anyagiak.

Itt inkább ő van kellemetlen helyzetben.

A pszichiáter sem tud csodát tenni, főleg idősebb korban. Legtöbbször úgy sem a problémás fél keresi fel a szakembert ("mert vele nyilvan nincs gond") , hanem az akinek szívják a vérét és már tönkrement idegileg benne, kezelheti a depresszióját.

Nézd, kevés az esély, hogy megváltozik, viszont az sem oké, hogy ki legyél semmizve vagy önkent lemondasz a reszedről miatta. Neked is megrogyhat az egészseged, munkadat elvesztgeted, nem tudhatod mit hoz a holnap, te sem leszel ujra fiatal, ne legyel konnyelmű. Éljetek együtt papiron, gyakorlatban pedig külön utakon. Új szabályokat alakítotok ki.

"Éljetek együtt papiron"

Ezt inkább ne! Sokkal jobb rendesen elválni, egyszer és mindenkorra letisztázni az anyagiakat és a testi-lelki oldalát is.

Ha ezek a "papíron együtt" dolgok megmaradnak akkor sosem lehet "megszabadulni" a másiktól. Mindig jelen lesz az életedben, mert össze vagytok kötve anyagi értelemben. Ez csak arra lesz ok, hogy folyton problémázzon valamin, és beleszóljon a leendő új kapcsolatodba. Nőként én sem kezdenék kapcsolatot olyan férfival aki még "függő helyzetben" van, lehet zsarolni valamivel.

A legjobb út mindig az egyenes út. Az elvarratlan szálak mindig problémát fognak okozni.

Alapjában véve jó ötlet ez a "dolgozzatok a kapcsolaton" javaslat.

Csak ilyenkor el szoktam gondolkodni azon, hogy akinek volt rá 27 éve, hogy dolgozzon rajta, az mi a fenét csinált eddig?

Mit tudna csinálni amire az elmúlt 27 évben is lett volna lehetősége?

Volt nekem is ismerősöm akik már külön is költöztek a gyerekeiktől akik addigra már felnőttek lettek, de semmi sem változott.

Ők is mindenre ráfogták (gyerekek nevelésére), hogy miért nem megy, csak azt nem tudták beismerni, hogy egyszerűen semmi keresnivalójuk egymás mellett (mert nem illenek össze). Lehet hogy szülőként jól tudtak együttműködni addig amíg a gyerekek érdekei ezt kívánták meg, de mint férfi-nő kapcsolat úgy már az első öt év után bedobták a törölközőt. Őket is csak az anyagiak kötötték össze, meg a félelem az új élettől egyedül. Jobb a meleg sz@rban amit megszoktak, mint az "ismeretlen új világ". Ezért mérgezték egymás életét 30 éven keresztül.

Dolgozni meg két embernek kell a kapcsolaton. Ha az egyik nem hajlandó húsz éven keresztül semmit tenni, hogy változzon valami, akkor majd most hirtelen fog?

Húszévesen én is azt mondanám, h váljanak. Ötven felett a kiszámíthatóság a fontos nem az új szerelem, amiről egy ennyi idős pontosan tudja milyen illékony tud lenni. Érdekes a másik posztban mindenki egyetért a nyitott házassággal, ha nekik úgy jó. Én nem mondom, hogy ez az eszményi kapcsolat, biztos nehéz is, de nyilván ha annyira rossz lett volna a nővel, már rég elvált volna tőle ennyi idő alatt. A lakás árak az egekben, én megértem azt aki nem dob azonnal mindent. Osztani az észt bárki tudja, nem ő viszi vásárra a bőrét

Meg nyilván csak az egyik oldalt ismerjük a történetből, gondolom a kerdező sem tökéletes vagy nem látja obejektiven a hibáit, diagnosztizálni meg szakember diagnosztizálhat nem a partner. Újranősülés gondolata ha fenn áll akkor érdemes elválni, de ezt nem írta a kérdező.