Hogyan jöttél össze a pároddal? Ki kezdeményezett?

Hát ez hosszú.. de azért leírom :)

Nagyjából március óta ismerem őt. Egyik osztálytársamnak/barátnőmnek (bár már egy ideje nem igazán jó a kapcsolatunk a csajjal) volt akkor a pasija. Sose gondoltam hogy több lehet köztünk barátságnál, eleinte nem is voltam hajlandó hozzászólni. Aztán bnőm miatt egyszer felvettem msn-re. Beszélgettünk, kezdtünk összehaverkodni:) Évzáró körül már tök jó haverok voltunk, aztán június vége-július eleje körül bnőm szakított vele. Nekem sírta ki magát a srác, tényleg szerette. Aztán miközben vígasztaltam beleszerettem, és mint kiderült mikor jöttek a viták bnőmmel, elgondolkodott rajta hogy milyen lenne inkább velem, meg azt mondta már akkor is tetszettem neki mikor még bnőmmel járt. Augusztus elején elmentem pár napra nyaralni. akkor volt barátom. Nyaraláson rengeteget gondolkodtam, mert nem értettem hogy lehet hogy a mostani pasim (akkor még haver) sokkal jobban hiányzott mint az akkori barátom, de rájöttem hogy szeretem mindkettejüket. 1 héten át szenvedtem, állandóan azon kattogott az agyam hogy melyiküket kellene választanom vagy hagyjam inkább mind a kettőt? Aztán eldöntöttem: akkori barátomban nemigazán tudtam már bízni. Így a mostani barátom mellett döntöttem, és Másfél Hónapja vagyok vele és nagyon szeretem. Vele volt az első csókom, ami mellesleg nagyonjó volt. :$ Bnőm, akivel előttem járt jól fogadta, sok sikert kívánt, pedig eléggé érdekes személyiségű csajról van szó, azt hittük tönkre akar majd tenni minket. akkori barátom tudja hogy vele járok, de azt nem hogy igen nagy részt miatta szakítottam. Nem akarom teljesen összetörni szegényt, jó barátom most is, úgyhogy ezt nem is fogja megtudni.

Na szóval csak ennyi volt. xĐ 16/L

Szállón laktunk mind a ketten, és én épp az orromat lógattam, mert az akkori pasim, akivel épp kavartam (nem volt komoly egyikünk részéről sem) pont ejtette a randinkat. Ezt látván a mostani párom odaballagott és elhívott fagyizni. Ma is emlegetjük kicsit viccesen, hogy nagyon rányalt arra a fagyira....

Elkezdtünk beszélgetni, tisztán baráti alapon, aztán amikor a volt pasimmal végleg zátonyra futottunk, akkor a jelenlegi párom is belendült. Akkora már tudta, hogy én leszek a felesége, csak lovagiasan megvárta, amíg az előző kapcsolatom végleg kifúj.

Őszintén kíváncsi vagyok, azok közül, akik írtak ide, van-e még olyan pár, aki most is együtt van.

Munkahelyen találkoztunk, nekem az volt a legelső munkahelyem. Eleinte nem is hogy nem kedveltük egymást, hanem kifejezetten nem voltunk jóba. Tudni illik, ott kettő nagy klikk, csoport van, mindkettő utálkozik a másikra és mi nem ugyanabban voltunk. Én őt nagyon fellengzősnek tartottam, furcsa volt a stílusa. Nemsokkal később elkezdtünk beszélgetni, egyre jobb viszonyba lettünk. Egy rövid időre meg is kaptam betanítómnak. Ezután már minden nap beszélgettünk, ebédszünetben, munka előtt/után és sokszor munka helyett is. Ekkoriban nekem már a 120 fős gárdából majdnem mindenki ismerősöm volt Facebook-on, kivéve őt. Nem tudtam, mertem én kezdeményezni, mivel nem voltam tisztában a szándékával. Flörtölt velem, bókolt, de volt olyan nap is, mikor nagyon közömbösnek tűnt. Eljött a március, a szülinapom, előtte egy nappal bejelölt. Másnap ezzel köszöntött fel: "Boldog születésnapot a legszebb kolléganőmnek!". Másik osztályra kerültem, kevesebbet találkoztunk, de rengeteget beszéltünk Facetime-on. Ekkor tájt már minden nap öleléssel köszöntöttük egymást, együtt jártunk ebédelni, párszor haza is kísért. Viszont igazán csak akkor tudatosult bennem, hogy nekem mennyire is tetszik ő, mikor áprilisban volt egy ilyen kis hónapzáró munkahelyi összejövetel. Minden hónap végén összejön a társaság, ki kevesebb - ki több alkohol kíséretében megünnepli az egész hónapos munkát. Nem történt köztünk semmi, csak összebújva ültünk, rám adta a kabátját. Mikor aznap este kikísért a parkolóba és megöleltük egymást, tudtam, hogy ez az ölelés más volt, mint az eddigiek. Utána elkezdtünk találkozgatni kettesben, egyre többet és többet. Úgy tűnt, hogy minden jól alakul köztünk, pedig ekkor óriási veszekedéseink voltak. Egyik ebédszünetben kellett a főnöktől megtudnom, hogy ő ekkor már 6 hónapja kavart egy másik nővel a munkahelyről. Egész májusban egyetlen szót nem váltottunk egymással, eközben kicsit én is összemelegedtem egy másik férfival onnan. Június legelején volt egy vidéki továbbképzésünk, ott békültünk ki. Mivel ekkor még gimis voltam és eljött a nyáriszünet, abbahagytam a munkát is. Sokat volt ő is szabin, rengeteg találkoztunk. Sokat jártunk ki biciklivel a városhatárba piknikezni, volt egy kedvenc éttermünk, kétnaponta mindig felbukkantunk ott, nagyon-nagyon sokat voltunk együtt bulizni, strandolni, edzeni, stb. A kedvenceim azok a napok voltak, mikor hajnali 2 körül besétáltunk a városba, napfelkeltéig bent voltunk, majd felmentünk hozzá, egymás karjaiban aludtunk el és este 6-7 körül keltünk. Nagyon jól telt a nyarunk, valóban nagyon összemelegedtünk, de szeptember legelején volt egy nagy megbotlásom. A munkahelyen túlságosan összekavarodtam az egyik sráccal, hatalmas nagy botrány is lett belőle. Majdnem az állásunkba került, a csapat túlnyomó többsége meg is utált minket, engem különösképp. Viszont ez nagyon kellett a kapcsolatunknak. Sokszor poénkodunk is vele, hogyha akkor nem "csalom meg", akkor most biztos nem lennénk együtt. Azért van macskakaromba a megcsalás, mert tulajdonképpen ekkor mi még nem voltunk együtt, még meg sem csókoltuk egymást. Az a másik férfi nagyon összetörte a szívem, megbántott, neki öntöttem ki a szívem és ahelyett, hogy szörnyen mérges lett volna rám, nagyon megértő volt és szeretett volna segíteni. Ekkor történt meg az első csókunk is. Kifejezetten emlékszem, ahogy a parkban ültünk és simogatta a kézfejem. A mellkasának voltam dőlve, felemeltem a fejem és csak pár centi volt a szánk között. A szemébe néztem majd a szájára és megcsókoltam. Ilyen téren mindig kicsit félős voltam, de éreztem, hogy abban a szituációban az volt a helyes cselekedet. Ezután több találkozónk is volt, aminek mindig csókolózás, tapi lett a vége. Ekkor mondtuk ki valójában is, hogy együtt vagyunk. Megismerkedésünk után 9 hónappal feküdtünk le először. Neki október legvégén van a születésnapja, ekkor őszi szünetem volt, megpendítette, hogy pár napot aludhatnék nála. Nem így terveztük, de a születésnapján volt az első aktus, amolyan születésnapi ajándék volt ez. Ezután még 6 hónapot voltunk együtt, nagyon szép idők vártak ránk, de sajnos különváltak útjaink. Ő volt az első igazi barátom, párkapcsolatunk minden percét élveztem, nagyon nagy érzelmi kötelék alakult ki köztünk. Én azóta már külföldön élek, de mikor hazamegyek, mindig szoktunk találkozni, jó érzés néha-néha azért újra látni. Sok év távlatából sem múltak el bizonyos érzéseink.

16-17 voltam, ő 27-28 a dolog történtekor