A szakítás az egyetlen megoldás, vagy idővel újraépülhet a bizalom?

Sziasztok!

4 éve vagyunk együtt barátnőmmel, mind a ketten 22 évesek vagyunk. Nekem ő volt az első mindenben, neki volt már egy pár randija, csókja.

Naszóval:

Egy hónapja megcsalt. A nővérem esküvőjén. Elvileg nem volt több 2 csóknál, de utána 1 hétig beszélgetett a sráccal, már azt tervezgették hogy találkoznak ismét, amikor is valami miatt bevallotta. Pontosabban becsúsztatta, mert a harmadik faggatásomra sikerült elmondani az igazat, előtte mindig valamit lecsípett/megváltoztatott a történeten. (Az igazat meg értsétek úgy, hogy már teljesnek éreztem a sztorit, de hát ha háromszor is sikerült a képembe hazudnia akkor miért ne menne a negyedik…)

Szóval: a kifogása (a részegségen túl, ami úgy látszik egy hétig tartott) az volt, hogy nem kíván mostanában mert eléggé meghíztam, illetve hogy kellett neki is az hogy valaki kívánja mert úgy érzi én nem találom elég vonzónak. Ez onnan jött, hogy az elmúlt egy évben nem sok volt a szex bevallom. Havi 1-2. Stresszes volt az év, nekem pedig kell a nyugalom hozzá. Na mindegy is, nem akarok én sem kifogásokat keresni.

Miután elmondta nagyon megtörtem, leginkább az zavart, hogy nem mondta el elsőnek az egész történetet. Elárulva éreztem magam, nem éreztem biztonságban magam a saját házamban mert mi van ha már itt is járt valaki… Elfogott az üldözési mánia, lestem minden lépését, olvastam az üzeneteit a tudta nélkül. Tudtam hogy ebbe bele fogok bolondulni úgyhogy leálltam vele, de a gyanakvásom nem tűnik el.

Próbálok változtatni azokon a dolgokon amik zavarják, sikerült is már 8kg-ot lefogynom azóta, próbáltam a szexen is sűríteni. Viszont nekem nem megy. Hiába kezdem jobban kívánni mostanában, néha bevillan a kép szex vagy csókolózás közben hogy ő a másik gyerekkel csókolózott így, meg még kitudja mit csináltak… Volt már hogy bőgve hagytam abba és mentem el éjfélkor autóval 2-3 órát vezetni a semmibe, mert nem bírtam.

Emiatt ismét csökkentek a testi kontaktusok, már 1-1 öleléstől is elkap a remegés. Ez pedig megint nem fog jóra vezetni. Azt látom rajta hogy megbánta a dolgot amit tett, de félek hogy ez is csak kamu.

Érdemes még próbálkozni, hátha az idő enyhít rajta, vagy hagyjuk inkább a francba az egészet mert ebből nem lesz újra bizalom?