Úgy érzem, minden "mérföldkövet" tönkretett nekem a férjem, és már sose fogok tudni teljes szívvel boldogan ezekhez hozzáállni. Túlreagálom? Tanácsok, hogy hogyan lendüljek túl ezen?

Szerintem ti egyszerűen nem illetek össze. Ő nagyon hirtelen haragú embernek tűnik, te meg annak a fajtának, aki mindenkit kiidegel a környezetében a passzív-agresszív stílusával, és amikor a másik már felkapta a fizet, akkor pislog nagyokat, meg értetlenkedik, hogy most mi a baj, miért kell így viselkedni, stb. Mindkét viselkedés kiborító, és nagyszerűen tudtok a semmiből is életre szóló veszekedéseket produkálni.

Biztos kellett az az esküvő meg közös ház? Szerintem jobb lett volna egy istenhozzádot mondani, és kész.

A párod bevízionálta, hogy megsértetted és ezért te vagy a hibás, de ez csak gyerekes, nárcisztikus düh és nagyon nincs rendben. Valami baromsággal felcsesz és ő veszi el a kedvedet és ha ezt megmondod, akkor átmegy egy agresszív baromba és te vagy a hibás, hogy most te rontottad el a kedvét, mert nem vagy egy bokszzsák és nem akarod tűrni, meg jóképet vágni, ha megsért valaki. Manipulatív, mártír típus, mert neki valami baja van, az apám is ilyen. Jobban jársz, ha menekülsz, én borderline lettem, mert soha nem volt ingere szakemberhez fordulni, egy ilyen komplexusos nárcisztikus ember elviselhetetlen, ha nem akar tenni ellene. Nem mondom, meg lehet adni egy mentális betegnek az esélyt, de ha szart se tesz és egyáltalán nincs önreflexiója vagy van, de nem hajlandó beismerni a szerette kedvéért se (bár szerintem akkor nem szereti a másikat igazán), akkor vessen magára és maradjon egyedül.

Ne tedd tönkre az életedet, te is tudod, hogy ez nem normális. Egy lánykérés boldog és romantikus pillanat, nem pedig hozzád b*sszák a gyűrűt, ez sehogy sincsen rendben.

15 vagyok, még elfelejtettem hozzá tenni, hogy lehet félre értem, mert kevés az információ, de én ebben már látom az apám típusát.

Ha szereted, akkor megpróbálhatnád rávenni, hogy dühkezeléshez szakember segítségét vegye igénybe, mert nem élhető egy ilyen légkör. A saját viselkedésed és eddig szerzett traumatikus élmények miatt neked se ártana pár alkalom pszichológus, hogy tisztábban lásd a helyzetet, nem biztos hogy hibáztál, de magadról nem is nagyon osztottál meg információt, meg persze fel kell dolgoznod a nem valami romantikus lánykérést.

Te tartod közösnek. A legkevesebb esetben fizettek bele ugyanannyit.

De tök mindegy. Úgysem fog ez sokáig tartani. Nyelhetsz te bármeddig ezt a házasságot már rég fel kellett volna bontani. Hacsak nem érdekből vagy vele...

19

Melyik betű ismeretlen abból, hogy K-Ö-Z-Ö-S?

A mi lakásunk is közös a párommal, nem én tartom annak. A jog is annak tartja, 50-50% a tulajdonjog. :)

OFF: Oda jutok lassan, hogy ha egyszer is azt sugalmazza nekem valaki élőben, hogy a párom tett bele többet, mert ő férfi, akkor beleverek már egyet az arcába.