Honnan tudom, hogy én voltam vagy a párom volt nárcista egy nárcisztikus kapcsolatban?

Azért volt az, mert az együtt töltött évek alatt nemhogy nem fejlődtünk egymás mellett, de szinte óvatoskodva tudtunk csak meglenni. Biztosan az én hibám, miután megtört a bizalmam, amikor először ment egy másik lány után, de nehéz volt újra teljeskörű bizalmat szavaznom neki. Emiatt nem zavart ugyan, ha teszem azt a haverokkal lógott, de akkor már sértettnek éreztem magam, mikor valamelyik fiú vitte a barátnőjét is magával, mert nem éreztem igazságosnak, hogy én miért nem lehetek részese a közös időnek. Amikor erre rámutattam az volt a válasz, hogy akkor mától nem megy sehova, ami persze roppant nagy túlzás volt és messze nem ez volt a kívánságom sem. Amikor fordított esetben, számomra az új városban barátkozni akartam, emiatt már neki sem tetszett és visszakaptam azt az érzelmi zsarolást, amit nem állt szándékomban sem adni neki. Ennek a vége az lett, hogy mindketten eltávolodtunk más emberektől, azt a két barátnőmet a volt párom ki nem állhatta, gyanítom, mert neki mindenki hátat fordított egy idő után.

Az egyenlőség hiánya a háztartásban és a munkában is meglátszott. Ő többet keresett ugyanannyi, vagy nem sokkal több munkával, mint én és mivel közös kasszán voltunk, így nem éreztük igazságosnak. Én vittem a háztartás nagy részét, hogy kompenzáljam és ő ezt el is várta. Ha kimaradt a takarítás nem szólt, de egy-egy veszekedés alkalmával mindig kibukott.

A szex sem volt kielégítő, sajnos nagyon nem, mivel én nem éreztem magam érzelmileg biztonságban és sosem tudtam elfelejteni, hogy miben nem tartott szépnek, mennyivel másabb nők után fordult, így egész egyszerűen nem volt rá igényem, óckodtam tőle a legtöbbször. Ezért is léphetett félre több alkalommal is és ezért tettem túl magam rajta, mert tudtam, hogy főleg az én hibám. Aztán a megcsalások kiderültével csak egyre kevesebb ingert éreztem már, holott szerettem őt.

A kommunikáció is nehézkes volt, nekem fontos, hogy megosszam az érzéseim és gondolataim, de őt ez kényelmetlenül érintette és még akkor sem ment, mikor jó dolgokról beszéltünk volna. Sok sérelme van gyerekkorából ilyen téren, nem hibáztatom, de az nagyon rosszul esett, hogy mikor hazaért a munka után a számítógépen másokkal éjszakákat is végigbeszélt, míg velem csak ritkán került sor eszmecserékre.

Sok szép is volt, de már nem tudom, ahogy elmúlt a szerelem, mindet furcsának érzem. Alap dolgoknak, nem olyannak, amire szépként emlékszik az ember… Emiatt sem tudom eldönteni, vajon tényleg velem van e baj. Napestig tudnám sorolni, de a pitiánerebb részeket nem szeretném, azok már tényleg csak az én egom sérüléséből fakadhatnak.