Miért lett divat ez a " ne szólj bele a dolgaiba" mint reakció?

Én nem látom, hogy minden konfliktusra ezt írnák, hanem inkább olyan dolgokra, amiknek tényleg kevés kihatása van a másikra. Pl. olyanra emlékszem, hogy írtam ilyet, amikor vki azon vekengett, hogy a párja miért van kiakadva, amikor telente rá akarja erőszakolni a sapkát meg a sálat, főleg hogy mint kiderült, nem volt sosem az illető megfázva. Vagy hogy ágyba akarná dugni a párját este 8kor, mert szerinte minden szervezetnek szüksége van 9 óra alvásra / "tovább fent maradni, mint 9, nem normális, anyukám is megmondta". Milyen márkájú mosóporral mos, miért akar elvállalni egy sokkal kellemeseb munkát, ami 10.000 Ft-tal kevesebbet fizet havonta, ha amúgy tök jó megélnek a jelenlegi pénzből is, nem oszt és szoroz annyit az a különbség. Milyen ruhét vegyen fel, amíg illemszabályokat nem szeg meg vele (miért nem akar póló helyett inget, miért nem vesz fel többször magassarkút, miért kék a körömlakkja, miért nem piros). Ha le akarja szoktatni egy olyan hobbijáról a párját, ami akkor is megvolt, amikor összeismerkedtek...

Nyilván, ha tényleg nagy hatással van a kapcsolatukra vagy a kérdezőre a változás, akkor érdemes megbeszélni - de akkor sem kéretlenül beleszólni, pofázni, utasítgatni, hanem higgadtan, normálisan megbeszélni, és átmenni az előnyökön és a hátrányokon is. És ha nem jutnak dűlőre, és a kérdezőnek ez vízválasztó, lehet szakítani is (tudom, tudom, "mindenki szakításra buzdítja a másikat, miért nem lehet máshogy"... de ha annyira fontos...)

Nekem is felszalad a szemöldököm, mikor azt olvasom, hogy valakinek a magánéletén belül van egy alternatív magánélete, amihez a magánéletében élő szeretteinek semmi köze... Azért ez cifra.

Én ezt ezen a fórumon láttam először, pár éve, addigra már volt mögöttem néhány párkapcsolat. Sehol, senkivel nem volt ez módi, még a szüleim kapcsolatában sem. A világ legtermészetesebb dolga volt, magától értetődő, kérdésre sem méltó, hogy ha együtt vagyunk, akkor mi vagyunk a legközelebbi lelkitársak, a legjobb barátok, a legközelebbi hozzátartozók és teljesen szabadon áramlik közöttünk az információ.

Tény, hogy én zömmel olyan kapcsolatokat tudhatok magam mögött, amikre a mai napig jó szájízzel emlékszem vissza és a párommal sem vagyunk válófélben, úgyhogy nem érzem át a párjukat fehérneműként váltogató, közös életre nem készülő embertársaim értékrendjét.

Mindenki úgy nehezíti meg a saját életét, ahogy csak szeretné...

Nekem igazából az a tapasztalatom, hogy nincs olyan dolog, ami a páromat érinti de engem nem, vagy fordítva. Lehet, hogy közvetlenül nem érint, de együtt élünk és ő a társam, folyamatosan hatással vagyunk egymás életére. Innentől kezdve én se tudom értelmezni az ilyen "semmi közöd hozzá" hozzáállást párkapcsolaton belül. Én inkább olyanoknál látom ezt vissszatérő problémának, akik nagyon énközpontúan gondolkodnak - mi például mindig megbeszéljük a dolgainkat, de ha megbeszélés nélkül kell gyors döntést hozni, akkor is tudom, hogy kölcsönösen figyelembe vesszük a másik szempontjait is és közös érdek lebeg a szemünk előtt. Megbeszéléseknél meg egyértelműen ez a legfontosabb. Ezt sajnos sokan az autonómia vagy függetlenség feladásaként értékelik, de egy jó kapcsolatnak számomra ez az egyik alapja, az "én" helyett a "mi" gondolkodás.

Nyilván más tészta, akinek kontrollmániás, tényleg mindent irányító és mindenbe beleszóló párja van, az ilyet ott kell hagyni, de ha jól értem, nem erre vonatkozott a kérdés.

"zerintem alap hogy a párodnak van beleszólása a te életedbe, hiszen ha közös életet szeretnétek, akkor azzal az ő életét is befolyásolod, hogy te milyen döntéseket hozol.."

Hát bocs, de olyan dolgokba, hogy hol dolgozom, mit tanulok, ne szóljon bele. Nyilván ha valaki egy jól fizető munkát hagy ott egy alig fizető munkáért, az más, vagy ha 200 km-re megy dolgozni, de alapvetően a másik nem a tulajdonod é smindenkinek megmarad egy bizonyos önállósága.

Nem sokáig lesz annak párja, aki mindenben kontrollálni akarja a másikat.