Ha egy lánynak van kutyája én viszont nem annyira szeretem a kutyákat, abból mekkora lehet probléma a későbbiekben?

#11 Ott a pont. Normáliséknál a kutya / macska egy életre szóló vállalás, nem dobják ki azért, mert valami random ember, akit 5 perce ismernek hisztikézik miatta.

Kérdező, velem nem járnál jól. A kutya nem magától vagy varázsütésre lesz jó kutya, hanem attól, hogy az ember beleteszi az energiát és foglalkozik vele: testbeszédet tanul, feladatokat gyakorol, játszik, közös élményeket szerez, kapcsolatot épít. Nyilván nem ugyanolyan szinten, mint ahogy én csinálom, de ha komolyra fordulnak a dolgok, akkor igenis elvárás a páromtól, hogy foglalkozzon a kutyával. (Pl. meg tudja kérni, hogy ne zabálja fel a leejtett xilites csokit vagy ne menjen ki a kalun, amíg én nem vagyok otthon.)

Tök oké, ha ez valakinek nem oké, de akkor ne vesztegessük egymás idejét. Az is oké, ha bizonytalan vagy, csak beszéljünk róla, ha érdekel bedoblak a mély vízbe, hogy mennyire érzed a magadénak a dolgot. Az őszinteség és a kommunikáció a lényeg, mert azzal semmire sem jutsz, ha csak magadban rágódsz.

"Próbáltam én is azt gondolni, higy a kistestűvel nincs nagy gond, de gondolom azért nem kis munka a szőrt takarítani utána vagy amit odacsinál vagy csak azért felébredni, mert momdjuk odapisált a szőnyegre."

Van sok kistestű fajta, ami hipoallergén, a szőrét is kevésbé hullatja. Jellemzően a hosszabb szőrű fajták.

A többivel kapcsolatban pedig csak magamat tudom ismételni: nevelés kérdése. Nem, nem normális az, ha tiszta húgy a lakás meg rendszeresen be van szarva. Ha ilyen van, akkor vagy a kutya beteg vagy neveletlen vagy a gazda nem tartja jól (nincs napi 2x minimum sétáltatva). Emlékszem, mikor új volt nálunk a kutyus, rendszeresen voltak balesetek. Konkrétan zokogtam, hogy undorító a szőnyegem, hiába mosom ki, mert ez a nyomorult hetente lehugyozza. Én sem bírnék így élni soha, pedig én nagy kutyabarát vagyok. Azóta eltelt 2 év, az elmúlt kb másfél évben 3 kisebb baleset volt, akkor is a lábtörlőre, nem a 70 ezres puha szőnyegre a nappaliban (ami azután lett, hogy a régi szét lett baszva). Be már nem is kakilt egyáltalán, az első pár hónap küzdelmet leszámítva.

Nem győzködni akarlak, csak vicces, hogy pepitában ugyanazt látom, ami miatt a gyerekeket utálják sokan. Nem a gyerek miatt, hanem mert a szülője szarik rá és nem vállalja a felelősséget, ami a taníttatásával és a környezetükre vonatkozó tapintatossággal jár.

Kérdező, szerintem egy próbát megér.

Én nőként cicát tartok, megmentettem s velem maradt.. , de volt egy exem akinek kutyája volt lakásban, fontos volt neki. Tartottam tőle, nekem idegen volt... Hát szőr az volt bőven mindenhol. Úgy gondolom h egy felelős gazdi nem csak az állatért felel, hanem az emberi környezetért is. Megoldottuk, vettünk egy professzionális fésűt, minden nap fésültük, sétánál is átborzoltuk. Minden nap takarítottunk, fertőtlenítettünk. A kutyus pedig élvezte, tanítani lehet mindenre. Odajutottam h majdnem jobban kedveltem mint a gazdáját, mert hatalmas önzetlen szeretet bomba volt 😁 Egy JRT-ről van szó. Annyira megszerettem h hiába h mi szétmentünk, azonnal lefoglalóztam egy JRT baby-t magamnak, túrázni stb... 😁

Szóval kedves kérdező, ha megpróbálod lehet jobban fogod szeretni, mint gondolnád 🙂