Ha egy lánynak van kutyája én viszont nem annyira szeretem a kutyákat, abból mekkora lehet probléma a későbbiekben?

A "nem annyira szeretem", meg a "nem szeretem", és "utálom" nem ugyanazt jelenti.

Én azt mondom, ha két olyan ember kerülne össze, akiknek az életstílusuk nem egyeztethető össze, ott hosszabb távon valakinek mindenképp rossz lesz.

Ha simán csak irreleváns valami, akkor nem hiszem, hogy gond lenne, hogy a másik azt szereti.

Jobb, ha most tudatosítod magadban, hogy ha választás elé állítod, a kutya fog maradni. Ha pedig nála fogtok lakni, a kutyával kapcsolatban nem te fogsz diktálni.

Kutyásként gondoltam, szólok, hogy én sem lennék boldog, ha egy idegen elkezdene rendezkedni az életemben és például amiatt hisztizne, hogy nem adok túl a kutyámon és továbbra is felengedem a kanapémra, mert mind az anyagi, mind az eszmei értéke többet ér annál.

Még az is lehet, megszereted a kutyát.

Szerintem ha nem kifejezetten utálod a kutyákat, akkor ismerkedj még vele, és utána dönts.

Kutya és kutya között egyébként hatalmas különbség van. Én szeretem általánosságban is az ebeket, de megvallom őszintén, nem szívesen élnék együtt egy átlag gazdival és a labradorával. Miért?

Mert az átlag gazdi nagytestű kutyája jellemzően büdös, nyálzik, sokszor neveletlenebb annál, hogy ne tegyen tönkre dolgokat, nagyobb koszt hoz be, nagyobb probléma a szállítása, ha megy az ember valahova és nagyobb a mozgásigénye. Hát azért ez elhiszem, hogy nem szimpi, nekem sem az.

De ha valakinek kistestű kutyája van, azzal eleve könnyebb akkor is, ha neveletlen. És sok ismerősömnek olyan a kutyája, hogy szívesen ad az ember puszit a buksijára, mert illatos, havonta meg van fürdetve, minden séta után le van mosva a lába meg a segge és abszolút benn van tartva a lakásban... Tényleg kis tündéri plüssmackók.

Nem mondom, hogy van kutya vagy kutyafajta, amit jobban vagy kevésbé szeretek, egyszerűen nagyon sok múlik a gazdin és minél nagyobb a kutya, annál látványosabb a gazdi elmulasztott felelőssége a nevelésében és a higiéniájában.