Más se tudja mindig azt mondani a nőknek amit hallani szeretnének?

#5:

"nők legtöbbje nem magába a férfiba lesz szerelmes, hanem abba az illúzióba, amit a férfiból meg tud alkotni és fenn tud tartani magában. Ez tehát egyfajta önáltató szerepjáték, amelyben a férfinak kezdetektől fogva ki van osztva egy rá szabott szerep, előre megírt forgatókönyvvel. Vagy eljátssza, vagy vagy ha nem, akkor vége a nő iránta érzett szerelmének."

Biztos így van bizonyos estekben, de ez olyan kiábrándító.

Ok, hogy aki szerelmes lesz az felruházza a másikat olyan pozitív tulajdonságokkal amik lehet hogy nincsenek is neki, de csak van ami igaz abból amit egy férfi a nő felé mutat. Mert azt írod, hogy el kell játszania a férfinak amit a nő látni akar. Akkor színjáték az egész (nyilván nem csak sarkítottam)?

Csak van már egy őszinte megnyilvánulása a férfinak? Vagy eljátssza amit a nő látni akar, azért hogy ő meg p*ncihoz jusson (ebben is sarkítottam)?

Mert ez így baromira kiábrándító amit írtál.

Tudom hogy színház az egész világ, na de azért remélem ez csak ritkán fordul elő bizonyos párokkal. Én azért még hiszek benne, hogy olyan emberek találnak egymásra ahol egyik fél sem várja el a másiktól hogy "az általa elvárt szerepet" alakítsa a másik. A rózsaszín köd elmúlik egy idő után, de aki önazonos tud maradni, nem színészkedik, nem hazudik, önmagát adja, az hosszabb távú kapcsolatot alakíthat ki egy számára megfelelő emberrel. De sajnos létezik ez a jelenség is amiről te írtál.

Normális valóságérzékkel rendelkező nő ilyet nem kérdez. Amgy is alapszabály, hogy nem kérdezünk olyat, amire nem szeretnénk hallani a választ.

Egyébként ilyen helyzetek megoldhatók úgy is, hogy válasz helyett visszapasszolod a labdát: Te mindig szeretni fogsz? (és még gyorsan mögé teszed: akkor is, ha - ki tudja miért - 30 év múlva esetleg egy utolsó lecsúszott alkoholista lenne belőlem?)

Csak őszintén.!

Nem tudod, de nagyon reméled.

Szívesen a válaszért.

Hát mikor a párom műtét után félt kimenni sántikálva az utcára, mert azt hitte, mindenki megbámulja, akkor nem azt mondtam neki, hogy "lehet", hanem azt, hogy megverem, aki kineveti. Mindketten tudjuk, hogy nem vertem volna meg senkit, de megmosolyogtatta és szeretve érezte magát.

Nem értem, komolyan, hogy robotok miért akarnak kapcsolatban élni.

#16:

Ha ez igaz akkor jobb hogy én egyedül vagyok. :)

Maradok inkább önazonos. Ha te ezeket ilyen jól tudod, akkor te hogy állsz hozzá a párválasztáshoz ezek után (mert nekem ez még mindig nagyon kiábrándító). Ezek alapján te megtaláltad életed párját, vagy még mindig castingoltatsz? Vagy ez a férfiakra nem igaz?

#17: Ahogy írtam, a férfiak és a nők többsége is így keres párt. Ez hosszabb távon rengeteg csalódás és boldogtalanság forrása a férfiak és a nők részéről is.

Én régebben sok időt eltöltöttem azzal, hogy párt kerestem. Őszintén önmagamat próbáltam adni, meg sem kísérelve, hogy az legyek, akit vélhetően a nő keresett egy férfiban. Tapasztalataim alapján ezzel a nőkben lehet szimpátiát kelteni, sajnos vonzalmat nem. S ha nincs vonzalom, a nő nem tud mit kezdeni az adott férfival. Zavarba jön, mert önmagának sem tudja megmagyarázni, hogy ez a szimpatikus férfi, akivel annyira jól el lehet beszélgetni, miért nem tetszik neki. De manapság a nők nem adnak arra esélyt, hogy hosszabb távon talán kialakuljon a vonzalom. Egyszerűen továbblépnek, eltűnnek, a legtöbbször magyarázat nélkül. Ezért a társkeresésem kudarccal zárult.