Itt az idő, hogy feladjam a kapcsolatot? (szüleiről leválni nem tudó férfi)

25/N, 30F

Most lesz nemsokára az 5. évfordulónk, tehát még nagyon fiatalka voltam, amikor megismertem, de szépen lassan "érek", szeretnék haladni valamerre, őt viszont teljesen statikusnak érzem. Pont ugyanannyi felelősség van most a vállán, mint 5 éve, és az erről való gondolkodása sem változott.

Én albérletben élek 2 éve, önellátó vagyok, ő a szüleivel él, úgy, mint egy gyerek, és különböző kényelmi okokból nem költözik hozzám. Idén lett lehetőségünk együtt élni, mert a nővérem lakása megüresedett pár hónapra (ez olyan helyen van, és olyanok a körülményei, hogy kényelmi szempontból megfelel a barátomnak). Idejöttünk ugyan, de minden egyes nap hazamegy az anyukájához... Vagy az anyukája jön ide. Hoz/küld főtt ételt, a környéken intéz ügyeket, beugrik. Tehát úgy is, hogy együtt élünk, magát a barátomat csak késő este látom úgy, hogy ketten vagyunk. Őszintén szólva nem számítottam arra, hogy ez lesz, ez számomra most nagyon szembesítő.

Szerintetek se reménykedjek itt házasságban, normális közös életben? Sajnos a munkában sem látom azt, hogy nagyon céltudatosan törekedne valamerre... Csak úgy elvan.