Ez mentség arra, hogy nem foglalkozik velem?

Vizsgaidőszak max 1 hónap. Aki előre készül max 1-2 hét. Ennyit ki lehet bírni simán, akár találkozás nélkül is. Gondolom nem 365 nap telik így.

4 éve járok egyetemre, sokszor jár feláldozassal, sokszor okozhat stresszt, de ez mindig csak időszakos.

Ennél szerintem sokkal komolyabb dolgok vannak az életben amiket szintén ki kell bírni.

#10 Nem a kettesre hajtottam, de nem is a kitűnőre. Mint a legtöbb mai egyetemista. És nem azóta dolgozok, hanem közben is dolgoztam, főmunkaidőben. Ez azért elég "egzotikum" az átlaghoz képest, (bár több ilyet ismertem, szóval azért sokan megoldják.) Azért gondolom azt érzed, hogy ez nem ugyanazt jelenti.

Mindegy, a kérdező nem ír, és a kérdés szempontjából meg nem mindegy, hogy orvosnak tanul a csaj, és mellette rendesen dolgozik monjuk gyakornokként, vagy bölcsésznek (nem támadás a bölcsészek felé, az is király szak, de valljuk be, belehalni nem kell), és mellette mondjuk heti kétszer megy a mekibe délutánonkét.

#12

De, teljesen mindegy hogy milyen szakra jár.

Fogadd el hogy van akinek nem "varázsütésre" megy a tanulás. (Bölcsészkaron is vannak nehéz szakok amúgy.)

Én elfogadom (bár pont ezért kételkedem abban, hogy mennyire jó az a tendencia, hogy manapság kb mindenki egyetemre megy a középosztályból. Alapvetően régebben a jobb képességűek mentek oda, akik azért tudtak tanulni. A vírus előtt minden évben egyre többen jelentkeztek egyetemre, munkásember meg nincs, pedig aki ennyire szenved, lehet maga is jobban járna ott.)

De én kételkednék, hogy egy ilyen ember egy nagyobb stresszhelyzetben (gyerek születése, mikor tényleg napi három órákat alszol, munkahely elvesztése, kidobnak az albérletből, tartósan lebetegszel, stb.) mennyire tudná megugrani a problémákat. Mert itt nem az a kérdező baja, hogy kicsit most nem tudnak találkozni, hanem az, hogy a csaj fél óra alatt egy nyomorult kérdést nem tesz fel, ami rá vonatkozna, vagy ha mond is valamit, az a csajt hidegen hagyja. Én ezt nem bírnám hetekig, hogy a párom ilyen szinten leszar. Akkor nem kell telefonálni sem, ha én ennyire nem érdeklem. Írjon akkor naplót, vagy ilyesmi.

#14

Mint írtam, a vizsgaidőszak nekem is óriási stressz volt. Ettől még teljesen jól kezelem azt, amikor pl. napi pár órát alszok, új munkahelyet kell keresnem, lakhatást kell keresnem hirtelen, stb. stb. A házfelújítás szerintem pl. mókás volt és érdekes, pedig tudom hogy sok ember számára nagyon idegesítő és nehéz tud lenni. A munkámat is könnyen elvégzem és a felettesem is elégedett velem. Sokkal könnyebb számomra az egész munka világa, mint akár egyetlen félév az egyetemen.

Fogadd el, hogy az emberek mások és mások. Van akit stresszel a direkt számonkérés, én is ilyen vagyok. Nem mindenki ugyanazokat a dolgokat találja nehéznek amit te.

Arra válaszolhatna a kérdező leginkább, hogy ez kölcsönös-e. Hogy ha neki van gondja, akkor számíthat-e a párjára vagy pedig olyankor is ő akar lenni a középpontban. Mert az gond...

12-es.

A bölcsész karon is vannak nehéz szakok, úgyhogy vegyél vissza az arcodbol.

Udv,

Egy tolmács tanonc

Megértelek kérdező! Az előző kapcsolatomban ekkor sokalltam be (5 év után!). Hazajött munkából és mindig csak róla volt szó! Pl. előtte nap mondtam neki, hogy fontos napom lesz, akkor jaj majd szorít stb. majd mikor másnap jött semmit nem kérdezett csak mondta a magáét. Elalvás előtt beköptem neki, hogy "köszi, jól sikerült a napom nekem is". Aztán akkor kapcsolt, majd jaj igy meg úgy bocsi. Ezután 2 napig figyelmes volt, kérdezgetett, majd ennyi.. lezdődött előről.

Mondjuk az én páromról pont azt nem lehetett elmondani, hogy egoista, mert inkább szerény meg visszahúzódó, önbizalomhiányos volt.