Hogyan döntsem el, hogy mi a helyes döntés?

Párommal több, mint 5 éve vagyunk együtt. Ő az első kapcsolatom, 20 éves voltam, amikor összejöttünk, majd másfél év járás után összeköltöztünk.

Az elmúlt időszakban nagyon sokat veszekszünk. 11 év korkülönség van köztünk. Eddig úgy éreztem, hogy egyenlő félként kezel, de az elmúlt fél évben folyamatosan azt érzem, hogy gyerekként tekint rám. Alapjáraton kedves, szeretget és törődik velem, viszont egyre többször van olyan, hogy szóváteszi, ha szerinte én olyat mondtam/csináltam/úgy viselkedtem, ami gyerekes. Nagyon rosszul esik ez, mert én próbálok mindent megtenni azért, hogy megfeleljek mindenkinek, felnőttes legyek, komoly és felelősségteljes.

Szeretem őt, de folyamatosan azon rágódom, hogy szakítsak-e. Nagyon nehéz lenne, mert van közösen vállalt hitelünk, ott a közös albérlet, több háziállat is. Kényelmesen és jól élünk. Rengeteg közös tervünk van a jövőre nézve. És tudom, hogy szeretem és majd bele pusztulnék, ha el kellene hagynom. DE ott van a másik oldal, hogy lelkileg azt érzem, hogy így nem akarom leélni az életem. Fiatal vagyok és élhetnék még. Megpróbálhatnám egyedül, de félek attól, hogy túl nehéz lenne. Valószínűleg egy kis időre haza kellene vidékre költöznöm, mivel (sajnos, és emiatt tényleg lehetek felelőtlen) nincsen megtakarított pénzem, ezért kellene 3-4 hónap, hogy kaucióval tudjak másik lakást bérelni.

Ahányszor belegondolok a szakításba, elkap a sírás, mert nagyon rossz érzés arra gondolni, hogy ilyen könnyen eldobhatom mindazt, amim most van. (lehet az is közrejátszik, hogy ez lenne életem első szakítása és nem tudom, milyen érzés) És, mivel nem tudom ezt csak úgy elengedni, félek, hogy megbánnám a döntést. Azon is kattogok, hogyan lehetne helyre hozni a dolgot, mert mégis csak több, mint 5 évről beszélünk, ami túl komoly ahhoz, hogy csak úgy hirtelen véget érjen.

Kérlek adjatok tanácsot, mert fogalmam sincs, mihez kezdjek, nagyon elvesztem.