Pároknak miért esik nehezére megérteni, hogy a home office nem egyenlő azzal, hogy munkaidőben kedvem szerint teszek-veszek?

#12: Annyira örülök, hogy nem a helyedben vagyok

Hát mi már elváltunk, de folyton ez volt, hogy "én nem tudom, milyen jó nekem", hogy otthonról tudok dolgozni. Már a pandémia előtt így volt, alkalmazottként, sürgős határidőkkel, fix időben+túlórák. Szóval abszolút irigykedett és persze rám maradt minden. Ugyanannyit kerestünk, de az ő munkája mindig fontosabb volt, az enyém meg úgyis a "laza". Hogy ha hétvégére maradt néha meló, fel volt háborodva, de csak nekem kellett mindig a gyerekeket ide-oda vinni, ha betegek voltak, én úgyis itthon vagyok, és persze a házimunkát, főzést is intézni, mert "úgyis" otthon vagyok és megoldom valami százkarú polipként, akkor ne maradjon hétvégére. Ő meg szegény addig túlórázott (este 7-8-ra ért haza), amíg összeszedett valakit, aztán kiraktam. Előtte hiába kértem évekig, váltson munkát, mert hiányzik, mert tönkremegy az egészsége. Akkor az volt, hogy nem értékelem őt. Mert simán mehetett volna ő is olyan munkakörbe, ahol home office van (azóta abban van), de valamiért menekült itthonról és nem tudtam neki megfelelni, miközben ő irigyelt. Hát elég nagy pszichés teher volt ez az állandó hibáztatás és kéretlen önfeláldozás, ami igazából mást takart, csak hát ezt akkor nem tudtam.