Mi volt az utolsó pont a kapcsolatban?

Igénytelen lett magára és a környezetére is. Hiába kértem meg hogy figyeljen már ezekre a dolgokra. Akkor szakítottam végleg, amikor 4 napig nem zuhanyzott nyáron.

Úgy éreztem, hogy bármennyi igyekezete ellenére sem tudok már ugyanúgy nézni rá. Mindig mikor valami jót tett, tepert értem, a múlt sérelmei miatt nem tudtam már értékelni és úgy éreztem, hogy semmibe veszem ezáltal, megbántom. Nem akartam érezni már ezt a jogtalan lelkiismeretfurdalást.

Hasonló, mint a masodiknál. Nem tudtam továbblépni, bármennyire is akartam. Emésztett belülről a sok régi sérelem, hiába igyekezett. Egy idő után minden idegesített: ahogy borátválkozik, ahogy főz, ahogy hozzámszól. Az utolsó pont az volt, amikor egy régi ismerőse megkérdezte, hogy én ki vagyok, azt hitte, még mindig az első feleségével él. Akkor már 8 éve házasok voltunk. Rajöttem, sosem képviselt engem egyértelműen a külvilág felé… mindig azzal takarózott, hogy nem az Ő felelőssége, mások mit gondolnak róla. De a viselkedése igenis befolyásolja mások viselkedését: ha nyíltan, egyértelműen felvallal, minden ismerőse ehhez igazodott volna…

Nem tudtam megbocsátani. Sok durva dolgot tett, és egyszerűen nem voltam képes túltenni rajtuk magamat, folyamatosan csak utáltam érte.

Elhagyta magát teljesen