Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van még esély, hogy normálisan és ami a legfontosabb, boldogan együtt éljünk?
Párom eléggé kisajátító típus. Az alkohollal is akadnak porblémái, de próbálja magát moderálni.
Hétvégén volt egy olyan eset ami fölött már nem tudom, hogy napirendre tudok e térni.
Néhány gyerekkori barátjával készültünk iszogatni, egyiküknek a lánytestvérét ismerem, akit a fiúk beleegyezésével el is hívtam, hogy legyen női társaságom. (jelzem szinte soha nem járunk társaságba, így nagyon boldog voltam, hogy végre kimozdulunk)
Mivel nagyon hideg volt a kocsma kerthelyiségében, ezért megszavaztuk, hogy felmegyünk ehhez a lányhoz (és annak élettársához) és ott folytatjuk.
Párom nagyon fáradt volt és elaludt a kanapén, mi beszélgettünk, söröztünk, zenét hallgattunk. Dohányzásból, az erkélyről visszajövet a csapat másik női tagja (akit ugye én hívtam és akihez felkeveredett végül az egész csapat) felrikoltott, hogy ha már bealszanak a fiúk, menjünk bulizni (előtte megbeszéltük, hogy eszünkbe sincs menni, csak kíváncsi volt mennyire aludtak be a pasik).
Párom felriadt, duzzogva szedte a holmiát es elindult haza (együtt élünk), én utána indultam de közölte hogy rohadjak meg menjek csak bulizni. Mondtam neki, hogy nem akarok, de várjon már pár percet, mert más is hazafelé tervez menni, akkor menjünk egy ajtónyitással. Nem tetszett neki, ott hagyott. Én leültem mint az iszap, nem értettem, hogy most mit tettem, gondoltam lenyugszik és visszajön. Miután pár perc múlva nem jelentkezett, felhívtam. Nem is emlékszem mit mondott, rám nyomta a telefont.
Majd írtam neki üzenetet, hogy mi a gond?
Na itt jött a feketeleves: elhordott mindenféle utolsó mocskos haddnemondjam minek. És közölte hogy ilyen undormány (volt még pár fantasztikus jelző) nő neki nem kell, reggel hazajön a cuccaiért és elhagy. Próbáltam normálisan válaszolni, majd a többek rámszóltak, hogy ettől csak idegesebb lesz, hagyjam, majd reggelre lenyugszik.
Annyira elborult elmével írt, hogy megírtam neki, hogy maradok itt a társaságban (féltem hogy otthon folytatja az őrjöngést élőben). A többiek is féltettek, úgyhogy ott maradtam a barátnőm lakásán a kanapén aludni.
Kiderült, hogy ő sem aludt otthon, reggel nem sokkal utánam hazajött.
Ott elkezdte mondani, hogy mekkorát csalódott bennem, hogy én a mocskos k*va barátnőmet választottam, akivel k*rválkodni akartam menni. (Soha nem járok bulizni, barátaim sincsenek, mert nem igazán bírja, ha eljárok otthonról. Úgyhogy semmi alapja nem volt ennek a kirohanásnak. Néha, még ha a családomnál vagyok többet azt is szóvá teszi)
Illetve jött azzal, hogy elhagy stb. Mondtam neki, hogy jól van én már nem bírom, hogy elszigetel, már a családomtól is és ha kozmetikushoz megyek az is egy büdös k*va és meg akar engem rontani.
De addig addig mondta, hogy bántja hogy bánt engem és mindig azt bánja akit legjobban szeret, meg volt közös sírás rívás, hogy végül maradt.
Azt mondtam neki, hogy akkor maradhat, ha elmegy terápiára és rendberakja magában ezt a problémát amitől ennyire féltékeny és kisajátító, hogy képes azért minden utolsónak elmondani, mert valaki egy házibuliban azzal hülyéskedik, hogy menjünk el egy szórakozó helyre.
Elnézéseteket kérem a sok káromkodásért és ha gyermetegnek tűnik a kiírásom (30körüliek vagyunk), de szerintem már én is kezdem elveszíteni a realitás érzékemet. Nem tudom mi a normális, mi nem.
Nem szeretném elhagyni, mert nagyon szeretem, de ezek a vélt sérelmeken való brutális hisztik, amikre a válaszreakció az, hogy engem elhord mindennek, holott úgy érzem nem szolgálok rá, elég fájdalmasak.
Szerintetek a terápia segíthet? Vagy mit tennétek a helyemben?
Ha tudod hogy alkohol problémái vannak minek inni menntek? Nem is értem... Tudod milyen tipus akkor minek hergeled meg teszteled hogy milyen mélyen alszik?
Egyikötök se normális... Szülj neki 3 gyereket azt utána gyere ide vissza pityeregni hogy most mit csináljak, stb stb...
Kedves utolsó.
Nem én hergeltem. Hanem más a társaságból.
Ha nem ott iszik, akkor itthon iszik.
Ha inni akar, általában nem sok beleszólásom van.
Bántalmazó párkapcsolat mintapéldája a tiétek, tapasztalatból írom, hogy SOHA A BÜDÖS ÉLETBEN nem fogtok helyrejönni.
Manipulál, agresszív, uralkodik rajtad, elszigetel azoktól, akik szeretnék, és ha ellenszegülsz haza sem mersz menni, mert a felnőtt férfi testbe zárt hülyegyereked megverne. Ez az igazság. Lesz ez még így sem, el fog jönni az a nap, amikor rájössz, hogy a torkodat is elvágná, ha nem azt csinálod, amit ő akar, mert a nagy sírás rívás nem azért van, mert szeret, hanem mert így akar maga mellett tartani. Meg fog még veletek az történni, hogy egy ilyen alkalommal nem enyhülsz meg, és hozza a b tervet, lever egy állast. Majd akkor fogsz lépni te is, mint én, amikor már nyakig leszel a szarban.
A felét olvastam el, de szerintem ő fogyatékos.
Mármint.. nem csúfolódásból mondom, haném tényleg sérült fizikailag.. is(?)
Végül is csak mentálisan zokni.
Komolyan, neked ilyen élet kell?
Megvárod,amíg előkerül a balta?
Amíg megfésül egy fokossal?
Amíg szülsz neki, aztán majd heti egyszer tíz perces apuka lesz belőle?
Amíg bábja leszel egy alkoholista elmeháborodottnak?
Amíg elhord és porig aláz?
Kérlek, ne... Elárulom neked, egy ilyen mocskos pondró helyett most én járok terápiára.Szerinted megérte?
Ebből a bántalmazó kapcsolatból ki kellene lépni. Olvass utána a bántalmazó kapcsolatok és emberek jellemzőinek, szép irodalma van a neten, a NaNE oldalán komoly szakmai anyagokat is találsz. Nem véletlen, hogy már nem tudod, mi a realitás, hiszen pont ez a lényege a bántalmazásnak: az áldozat elszigetelése, függővé tétele és saját realitás kialakítása. Hogy tudatos-e? Legtöbbször nem az, hanem az ő saját lelki sérüléseinek a robotüzemmódja. Ezért van az, hogy a bántalmazó(kapcsolato)k nagyon hasonlóak. De ez rajtad nem segít, mert egy felnőtt párkapcsolat tartósságának, “normalitásának” alapfeltétele a felek közötti egyenlőség. Míg sem egy tettes/áldozat, sem egy áldozat/megmentő leosztás nem egyenlőség, márpedig ha terápiára küldenéd, ott gyanús, hogy egy szegény, szerencsétlen, segítségre szoruló embert látsz benne, aki majd a terápián “meggyógyul” és így tér vissza hozzád, hogy aztán éljetek boldogan, satöbbi.
Szóval igen, neki terápiára kellene mennie, de nem fog, mert neki ez így jó.
Viszont ugyanezt rólad is elmondhatjuk, mármint hogy terápiára kellene menned. Egyrészt, hogy kiépüljön egy egészséges önértékelésed, ami a későbbiekben megvéd tőle, hogy ilyen kapcsolatokban találd magad, másrészt ha önmagadtól nem tudnál kilépni, általa megerősödhetnél annyira, hogy megtedd. Érdemes lenne elolvasnod a Mérgező szülők c. klasszikust is, mert nem véletlen az, hogy “kifogtál” egy ilyet, az önismereti munkával fel nem dolgozott múlt kb.determinál arra, hogy így történjen. Valószínűleg gyerekkorodban is volt már előtted autoriter szereplő és áldozat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!