Van értelme folytatni a kapcsolatot úgy hogy a barátnőm nem akarna gyereket sosem én meg szeretnék majd idővel?

Változni változhat, de ha az ember egy adott környezetben no fel, az jelentősen befolyásolja azt, hogy később hogyan dont ilyen helyzetben.

Nagyobb a valószínűsége, hogy aki most akar az később is, mint annak, hogy valaki most nem akar aztán később igen.

És nőként nem szeretném be jatszani, hogy esetleg lecsusszak róla, mert férfiként életed végéig nemzokepes vagy kb.

Én annak nem értem a relevanciáját, aki azzal érvel, hogy ő 14 éves kora óta így gondol x dolgot.

Oké, de 14 évesen nem egy sz*ros gyerek volt, aki futott haza nézni a Narutot suli után? Úgy beszéltek itt, mintha valami háborús veteránok lennétek 23/25 évesen, komolyan.

Én sok dolgot láttam, de a szememet forgatom ettől a merev, kispolgári attitűdtől.

Én csak azt nem értem mi a búbánatért nem lehet mindenféle körítés, megjegyzés meg egyéb nélkül tiszteletben tartani, hogy a másik adott dologról így és így vélekedik…? Nem akar gyereket, akkor nem akar gyereket, pont. Tök mindegy, hogy ő ezt már x évesen tudta vagy nem, a lényeg ugyanaz: nem akar. Attól még, hogy valaki fiatal, nem jelenti, hogy egy adott témával kapcsolatos véleménye és döntése nem lehetne biztos akár egész életére vonatkozóan.

Miért ne tudhatná már valaki 23 évesen, hogy nem akar gyereket?? Vagy akár 14 évesen? Bezzeg, ha valaki mar 5 évesen mondogatja, hogy neki lesz családja és gyerek és stb, azt mindenki a legnagyobb termesztéséggel veszi és bőszen bólogat hozzá, hogy persze, így lesz.

Én jobbat mondok, nem 14 éves korom óta, hanem amióta beszélni tudok, azóta mondom és tudom (!), hogy az életben nem akarok gyereket és ez évek alatt semmit nem változott, sőt! Biztosabb nem is lehetnék a döntésemben. Nem tudom miért nem lehet felnőtt emberek döntését elfogadni anélkül, hogy nekiállnánk okoskodni arról, hogy há’ honnan tudhatná biztosra, úgyis változhat még. Jaa, vagy: (meglepetééés) nem!

“Bezzeg, ha valaki mar 5 évesen mondogatja, hogy neki lesz családja és gyerek és stb, azt mindenki a legnagyobb termesztéséggel veszi és bőszen bólogat hozzá, hogy persze, így lesz.“

Ez baromság. Erre maximum a vidéki nagyid bólogat, aki magzatkorodban kötögeti a kezeslábast a dédunokáinak. Senki más ma már.

Egyáltalán nem baromság, de örülök hogy sikerült megfogni a lényeget…:) A mai napig sokkal jobban “elfogadottabb” gyereket akarni és már kiskorban ezt terveztetni, mint nem akarni, ezt kár tagadni.

Az előző példánál maradva, ha a két 5 éves közül az egyik azt mondogatja ő akar gyereket majd és lesz is, a másik meg azt, hogy nem akar és soha nem lesz, akkor nyugodtan elhiheted, hogy amelyik akar, annak nagyban bólogatni fognak, hogy persze, aki azt mondta nem, az majd megkapja, hogy “jaaaj dehogynem, majd idővel úgyis akarni fogsz, még nem tudhatod” blablabla. Kismilliószor tapasztaltam ezt már közvetlen környezetemben is, úgyhogy ennyit erről..