Ha hátráltat, szakítsak?

Ti vagytok a tipikus példája annak a mondásnak, hogy lakva ismered meg igazán a másikat.

Amíg csak randizgatás van, vagy együtt nyaralás, addig mindenki a jó oldalát mutatja a másik felé. Addig minden szép és jó. De az, hogy milyen az igazi személyisége a másiknak az összeköltözéskor derül ki. Gondolom mikor összeköltöztetek akkor is megbeszéltétek, hogy kinek mi a dolga. Hiába javasolják azt, hogy újra beszéljétek át. Ez olyan lenne, mintha te rá akarnád erőltetni az akaratodat.

De ő nem tud másmilyen lenni. Neki ilyen az alapszemélyisége, és ezt nem lehet megváltoztatni, mint ahogy ő sem tud téged az ő szempontjai szerint "átnevelni".

Sokszor az összeköltözés "dobja a hibákat" egy kapcsolatban. A szürke hétköznapok nem olyanok, mintha hetente egyszer kétszer randiznátok.

Beszélhetsz vele erről, ő biztos igyekezni fog ideig óráig megváltozni a kedvedért, de nem fog tudni "kibújni a bőréből" hosszabb távon.

A másik probléma nálad a társfüggés.

Sokan azért nem szakítanak, mert félnek hogy egyedül maradnak. Ezek az emberek hogy éltek addig amíg nem volt párkapcsolatuk? Addig is volt életük, nem? Pszichológusok szerint aki nem tud egyedül élni (ha szükséges), az nem is fog tudni egy jó párkapcsolatot kialakítani. Nem szabad az életünket egy másik embertől függővé tenni. Mi van ha ő szakít, vagy meghal (ne történjen ilyen)? Akkor is tudni kell élni párkapcsolat nélkül, persze csak addig amíg nem találsz mást.

Tökéletesen passzoló párt meg nem lehet találni, mert mindenkinek vannak hibái, senki sem tökéletes. És hogy te mennyi kompromisszumot vagy képes kötni, az rajtad múlik (megszoksz vagy megszöksz).

Ha egy kapcsolatban már nem érzed jól magad, akkor nem az a megoldás, hogy megpróbálod a másikat "átnevelni". Egy ideig lehet javítgatni, meg reménykedni hogy jobban fogod érezni magad, de a másikra rákényszeríteni egy olyan személyiséget ami nincs neki, azt nem lehet.

Szerintem a barátnőd sem rossz ember és te sem, csak most derült ki, hogy nem illik össze a személyiségetek. Erre szokták mondani, hogy nem minden a sok pénz meg a jó szex).

#14

Igazad van a PMS egy létező jelenség, de szerintem itt nem az a probléma. A kérdező leírta, hogy "leülnék nyugodtan megnézni egy filmet, elkezd csacsogni teljesen felesleges dolgokról. Rengeteg dolgon megsértődik.".

A sok felesleges dumának semmi köze a PMS-hez (ilyen a személyisége, nem fog megváltozni).

"amiket megbeszéltünk az együttéléssel kapcsolatban, azok nagy részét lazán felrúgja, ő sértődik be"

Ennek sincs köze a női ciklushoz, mondom ezt nőként.

Amikor valaki már nem siet haza a melóból és "örülök, hogy elment aludni, mert így legalább lett egy kis nyugalmam" állapot áll fent egy kapcsolatban, akkor az már régen rossz, PMS ide vagy oda. :(

De miért hisztis ?

Mármint nekem is volt párom, aki lépten nyomon rám sutotte, hogy hisztis vagyok, miközben asszertivan próbáltam fele kommunikálni a problemaimat, de ez neki mi fog hiszti volt. Azért ez hosszútávon elég stresszes tud lenni.

Nekem az jön le az egészből, hogy a nagy szerelem szakaszában koltoztetek össze, fullra nem ismertetek ki egymást előtte, osszekoltoztetek és most derült ki hogy hoppá, lehet szeretem, de igazából nem tudom, mit, mert amit ismerek benne, az nem tetszik, csak az, amit belelattam.

Tipikus példa, ahogy valaki fentebb is írta.

Ez jobb nem lesz, de rosszabb meg lehet.

"Az elhanyagoltságról nem tudok mit mondani. ... szomorkodik, hogy nem törődök vele eleget."

Beszélgessetek többet, csináljatok közös programokat, kérdezd meg, mit szeretne csinálni, érezni, stb.