Diplomás/egyetemista emberek, titeket hátráltat a párkapcsolat?

Nem, mert nincs. Valóban sokat kell amúgy tanulni, és ha dolgozik is mellette az ember összeegyeztethetetlen, szóval nem baj, hogy nincs. Fura, hogy ennek ellenére mégis sokat ott pasiznak/csajoznak be.

19/L

Szia!

Elsőéves vagyok a SOTE Fogorvostudományi Karán. Nem könnyű. A barátommal 2 éve vagyok lassan együtt. Az eleje, belerázódni nehéz volt. Ő nem fog továbbtanulni fogalma nincs arról, milyen ennyit tanulni. De megérti, mert ez az álmom. Járok edzőterembe is, és hetente van hogy 3x találkozunk. De nem dől össze akkor sem a világ, ha 2x. Amikor csak lehet, vele vagyok, és mindenben támogat. Ha akarsz valamit, akkor azt meg lehet csinálni. De ha csak azt mondogatod, hogy jajj nincs időm rá, és egyáltalán nem is áldozol rá semmit, akkor tényleg nem fog összejönni. Ezek mellett az évfolyam legjobbjai között vagyok.

18/L

Én jól megvagyok szinglin bár nem érte ez miért csak a diploma függvénye.

Am engem személy szerint igen mert v suliba vagyok tanulok v beadandót írok most meg vizsgaidöszak van.

Aztán meg is kezdtük köv félévet írhatom a diploma munkám...

Ha valami időm van az arra megy el h egy 2 haverral találkozunk dumálunk v alszom v filmet nézek.

Nincs időm kapcsolatra.

25 F

Nem, sosem hátráltatott. Őszintén szólva, szerintem nem is maradnék egy olyan kapcsolatban, amiről úgy érzem, hogy hátráltat. Minek?

Orvosira járok, utolsó évem. Az egész egyetemet egy férfival húztam le, még gimis voltam, mikor összejöttünk. Mondjuk mindig is távkapcsolatban voltunk, tehát csak hétvégén találkoztunk (péntek-vasárnap vagy szombat-vasárnap). Másfél éve pedig külföldön van, szóval most kb. havonta-másfél havonta találkozunk. Ő nem orvos egyébként, tehát nem tudhatja, hogy miken megyek/mentem keresztül. Ennek ellenére mindig türelmes és megértő volt. De cserébe mindig próbáltam úgy intézni a dolgaim, hogy a hétvégét ne kelljen lemondanom. Vizsgaidőszakban volt, hogy vittem szépen a könyveim és nála tanultam. Délelőtt felkeltem, ő úgyis ált. tovább aludt, de ha hamarabb felébredt, akkor is elfoglalta magát. A délutánokat meg az estéket pedig együtt töltöttük. Ha nagyon szarul álltam a tanulnivalóval, és délután is bele kellett húznom, azt is megértette. Felhívta valamelyik barátját és elmentek addig csavarogni, vagy netezgetett, ilyesmi. De még akkor is ott volt az este, meg legalább együtt aludtunk. Olyan is volt, hogy úgy raktam össze a vizsgáim, hogy vizsgaidőszak végén el tudjak menni vele fesztiválra. Mondjuk ezt csak egy félévben tudtam

Nem, sosem hátráltatott. Őszintén szólva, szerintem nem is maradnék egy olyan kapcsolatban, amiről úgy érzem, hogy hátráltat. Minek?

Orvosira járok, utolsó évem. Az egész egyetemet egy férfival húztam le, még gimis voltam, mikor összejöttünk. Mondjuk mindig is távkapcsolatban voltunk, tehát csak hétvégén találkoztunk (péntek-vasárnap vagy szombat-vasárnap). Másfél éve pedig külföldön van, szóval most kb. havonta-másfél havonta találkozunk. Ő nem orvos egyébként, tehát nem tudhatja, hogy miken megyek/mentem keresztül. Ennek ellenére mindig türelmes és megértő volt. De cserébe mindig próbáltam úgy intézni a dolgaim, hogy a hétvégét ne kelljen lemondanom. Vizsgaidőszakban volt, hogy vittem szépen a könyveim és nála tanultam. Délelőtt felkeltem, ő úgyis ált. tovább aludt, de ha hamarabb felébredt, akkor is elfoglalta magát. A délutánokat meg az estéket pedig együtt töltöttük. Ha nagyon szarul álltam a tanulnivalóval, és délután is bele kellett húznom, azt is megértette. Felhívta valamelyik barátját és elmentek addig csavarogni, vagy netezgetett, ilyesmi. De még akkor is ott volt az este, meg legalább együtt aludtunk. Olyan is volt, hogy úgy raktam össze a vizsgáim, hogy vizsgaidőszak végén el tudjak menni vele fesztiválra. Mondjuk ezt csak egy félévben tudtam összehozni....

Azt hiszem, mi jól megtaláltuk egymást. Egyikünk sem az a "rátelepedek a másikra" fajta. Amennyit tudunk, annyit együtt vagyunk persze, de nem okoz gondot az sem, ha egyikőnknek valamihez nincs kedve. Volt már, hogy ott voltam nála, estére kocsmázás volt tervezve a haverjaival, de nem volt kedvem. Mondtam, hogy ő nyugodtan menjen, én meg pihenek addig. Vagy elmentem, de mikor már csak hisztiztem volna, mert fáradt voltam, akkor inkább mondtam, hogy megyek, ő meg maradjon. Úgy vettem észre, ez pl. sok párnál nem működik... Rengetegszer látom, hogy az egyik elkezd vinnyogni a másik fülébe, hogy unja, menjenek már, hiába szeretne a másik maradni...

Nah mindegy, kicsit elkanyarodtam:DD

Őszintén szólva sportolni nem sportolok. Barátom járt régebben, akkor is, mikor ott voltam nála, de nem zavart sose. Igazából eléggé ráfér, szóval még örültem is. Egy-másfél órába nem haltam bele... Na meg ha annyira vele akarok lenni, akkor elmegyek vele én is, nekem se árt meg...

És mielőtt azt hiszed, hogy biztos azért van ez, mert nem veszem komolyan a tanulást: iszonyatosan maximalista vagyok. Ezt minden ismerősöm tudja rólam:D

Ha vizsgára tanulok, mindig az ötös a cél, sosem rosszabb. És az esetek jelentős részében meg is kapom.

Az egyetlen dolog, ami miatt aggódok, hogy a párom egy darabig még külföldön szeretne dolgozni, én viszont nem akarok annyira, vagy igazából nem is tudok. Még legalább pár év kellene, mire a nyelvtudásomat fel tudnám hozni a megfelelő szintre, de a legtöbb kórházban több évre alá kell írni szerződést. Tehát ha itt kezdek, egy jó darabig itthon is maradok...

Annyiban "hátráltat" a kapcsolat, hogy emiatt nem költözhetek bárhová, hanem célszerű olyan helyre, ami minél közelebb van a nyugati határhoz.