Mitől vagy boldog a párkapcsolatodban?

Akkor vagyok boldog, ha olyan nővel lennék, aki megfelel az igényeimnek.

Most nincs senkim. Majd lesz, és remélem olyan, aki megfelel nekem.

Kölcsönös szeretet, támogatás, megbecsülés és tisztelet van. Figyelmesség mindkettőnk részéről, nem hagyjuk figyelmen kívül a kis apróságokat sem, ami egyikünknek lehet nem annyira fontos, de a másiknak jelent valamit. Nyílt, őszinte, tabuk nélküli kommunikáció van, mindent meg tudunk és meg is szoktunk beszélni. Egyezik a világnézetünk, a hozzáállásunk, az ízlésünk általában a véleményünk a legtöbb dologról. Mindketten túl tudunk lépni a büszke, sértett egónkon, és ha bármi súrlódás is volt, nem hagyjuk annyiban, vagy épp nem fújjuk fel, hanem rövid időn belül bocsánatot kérünk, megbeszéljük kinek mi esett rosszul, és legközelebb jobban figyelünk a másikra. Érezzük azt a végtelen bizalmat, hogy bármi történt, a másik mindig tárt karokkal vár és bármikor készek vagyunk megoldást találni akármilyen problémára. Szexuális téren is összeillünk, hasonló a libidónk, hasonló dolgok indítanak be, nyitottak vagyunk sokmindenre, és mindketten úgy vagyunk, hogy akkor az igazi, akkor élvezzük, ha a másik is élvezi. Sokszor előtérbe helyezzük a másikat, de mivel ez kölcsönös, ez a világ legjobb dolga.

Közösek a céljaink az életben, együtt haladunk előre, együtt teszünk a közösért. Érzem, hogy igazi társam van, akire mindig számíthatok. Ha együtt vagyunk, ott a szenvedély, nem tudunk betelni egymással, ugyanakkor külön is töltünk néha időt, külön személyként se szűntünk meg létezni, és olyankor tudjuk, hogy csak még jobban vágyunk a másikra ha egy pár órát, egy napot külön töltöttünk.

Ő az, akivel minden olyan természetesen megy, akivel mindenben csak többnek érzem magam, akitől plusz energiát kapok és akihez mindennel bizalommal fordulhatok.

Tavaly nyár közepén neten megismertem egy srácot, nagyon brutálisan jól elvoltunk és hamar egymásba is zúgtunk. A bibi az volt, hogy nekem kapcsolatom volt már 3,5 éve, ő meg viszonylag friss házas, úton az első gyerekkel. Persze hamar kiderült a dolog (nem találkoztunk, arra külön figyeltünk, hogy ha az egyikünk el is gyengül, a másikunk ne menjen bele a találkozásba, mert onnan nem lett volna visszaút egyikünknek sem). Kis híján ráment mindkettőnk kapcsolata. Hozzá kell tennem, hogy én már akkor kb. 2 éve csak tengődtem. Szex egyáltalán nem volt, és úgy éreztem, csak egy megszokott bútor vagyok. Ez a kis netes kaland juttatott oda, hogy azt mondjam, hogy inkább hagyjuk a kapcsolatosdit. Megbeszéltünk mindent, és végül úgy döntöttünk, hogy adunk ennek a kapcsolatnak még egy esélyt. Én ekkorra már lefixáltam magamnak a saját albérletet, és nem is mondtam vissza.

Előreugorva 3 hónapot, azt mondom, talán kellett ez az egész pofon a sráccal, és hogy a szakítás legszélén táncoltunk. Tudatosult bennünk párommal, hogy mi is az, ami fontos, ő elmondta, hogy már hónapok óta nincs rendben lelkileg, azért is fordult magába. Érdemben kezdtünk foglalkozni egymással, irtó jókat szexelünk, visszajött ugyanaz a fokú intimitás mint az elején volt, és szóba került az is, hogy hozzám költözne valamikor.