Túl regalom vagy már tényleg nincs értelme együtt maradnunk?

Sziasztok!

Van egy lassan hát éves kapcsolatom és szeretném tudni, hogy csak én reagálni túl vagy tényleg semmi értelme együtt lennünk?

Már az elején nehezen ment az online/telefonos beszélgetés. Akkor is már azt mondta, hogy nem szeret ilyeneket keresztül beszélgetni inkább a személyes találkozások, beszélgetések híve. El is fogadtam, mert egészen eddig a tanévig. Hetente találkoztunk.

Most ő Sopronba tanul én meg Pécsen. 3 hetente találkozunk és a telefonos/online beszélgetés még mindig nagyjából ugyanott tart. Mindig mondja, hogy változik és változni fog. Már valóban gyakrabban keres, de ha rajta múlik akkor is kb 3 nap mire rám ír és max hetente 1/2 × hívna fel. Még ha beszélünk is mondjuk én hívom fel, akkor szinte alig várja, hogy letegyem a telefont, mert ő menne évfolyamgyűlésre, inni, a barátaival lenni. Ha messengeren hívom, akkor annak nincs pénzügyi akadálya, hogy órakig hivasba legyünk, de ott is az elején kifúj a beszélgetés és azt hallom a többi másfél órában, hogy játszik vagy a szobatársa a háttérbe beszélget a barátnőjével. Kimentem Olaszországba repülővel el is felejtette, hogy mikor megyek ki, de amikor felhívtam hogy megtudjam haza tudok e telefonálni előbb nem vette fel majd vissza hívott hogy mit akartam. Mondtam neki mi a helyzet, azért megkérdezte milyen volt a repülő út és a kínos hallgatások után gyorsan elköszönt. Azt mondja, hogy minek hívott volna fel, ha kint vagyok Olaszországba élvezzem az utat, ki ő az apám vagy anyám hogy hivogasson hogy jaj kislányom megérkeztél..

Meg hogy értékelnem kéne az erőfeszítéseit, mert igen is többször válaszol már mondatokban messengeren és a múlt héten is felhívott 2×.

Felajánlottam neki hogy találkozhatnánk gyakrabban, ha én mennék fel egyik hétvégére két héttel később meg ő jönne le.

Ez igazából neki sem plusz pénzbe sem energiába nem kerül max annyi hogy egy hétvégével többet kellene rám szánnia.

Erre az első reakciója az volt, hogy két hétben is amikor nem tudna dolgozni... hát jó de megoldható lenne.

Aztán a végén bele egyezett, hogy ha jó így nekem akkor benne van, de ha továbbra is az lesz hogy állandóan én teperek azért hogy tudjunk beszélni akkor nem tudom hogy van e ennek értelme.

Az volt még a kifogása hogy inkább nem beszél velem mert akkor kevésbé hiányzok neki, ha beszélünk akkor aztán csak szomorúbb és arra tud gondolni hogy milyen szívesen haza jönne már.

Nem tudom mit tegyek, mert eközben ha személyesen találkozunk akkor semmi gond nincs és azért azt nem mondhatom, hogy nem igyekszik. Ti mit tennének a helyemben?