Mitévő legyek, ha nem tudok normálisan kommunikálni nagyobb stresszhelyzetben? Mit gondoltok? Lehet még esélyem boldogságra?

Sziasztok. Bocsánat előre is a hosszú regényért.

Betekintést adva próbálok leírni egy kisebb háttérinformációt, hátha valaki volt hasonló helyzetben. Rossz párkapcsolati előzményeim vannak és kapcsolatból mentem kapcsolatba.

Négy kapcsolatom volt eddig, három éves, fél éves, másfél éves és most van egy egy éves. Nem tudtam kilábalni sok történést (amik súlyos atrocitások voltak sajnos) rendesen szerintem, ahogy kellett volna, mert mindig kerestem valaki mást az űr betöltésére, ami hiba volt.

Méltatlan helyzetekbe kerültem nemcsak ezek emiatt, hanem adódtak más körülmények is.

Kétszer anyósjelölttel is meggyűlt a bajom két kapcsolatban is, azokat nem tudtam volna normálisan vinni úgy, hogy lezárom magamban a viharokat, mert az, hogy egyik esetben a fiát védte, hogy hadd drogozzon, a másikban pedig eltitkolták a DID személyiségzavart, és azt, hogy lehozták a gyógyszerekről, nem tudtam sajnos eltűrni. Néhol fel-felbukkant egy-két rossz élmény a múltból és elővigyázatosabb vagyok, nem fogom rá a másikra, hogy megcsaltak vagy azt, hogy bántottak érzelmileg vagy fizikailag és a másik például most minden bizonnyal fog. Bizonyos helyzetekben jöttek ezek elő, amikor nagyon eldurvult egy vita és a másik lendítette a kezét felém például, én meg azt hittem, meg akar ütni, vagy ha megkaptam a csendes büntetést, és napokig nem állt velem szóba a másik, nekem ez úgy jött le, hogy mindennek vége. Vagy a másik mikor elkezdett sértegetni, előjöttek bennem a sérelmek, hogy mit fog nekem mondani, és ilyen helyzetekben leblokkolok és sírok, mert az agyam átvált teljes védekezésbe és utána meg támadok. Ezt visszajelzésből tudom. Az első három kapcsolatomban nem tudtam meg, milyen a normális vita,otthonról is ezt hozom néhol (el kellett mennem fiatalon, mert nem volt jó életem a családban nyugalmat tekintve), a mostani párom tanított meg kommunikálni és itt értettem meg, hogy milyen az egészséges vita. És ilyenkor éreztem meg mindig azt, és tudtam meg, mit is hoztam magammal és vittem tovább ezt a berögződédt kapcsolatról kapcsolatra. Majdnem vérre menő volt mind, akkora feneket kerítettem mindennek. Amíg ezt nem realizáltam úgy, hogy el nem mondta valaki, ez nem tudatosult bennem és kikövetkeztettük, hogy ez az egyveleg lehet talán az ok.

A mostani párom türelmes, sokat segít, de bűntudatom van rettentően a viselkedésem miatt, és sajnos nagyon nincs a boldogságra esélyünk, mert távkapcsolatban vagyunk, és a szülői vélemény itt szintén dominál, mert olyan nőt akar anyuka, aki hozzá van szokva a vidéki életmódhoz, állatgondozáshoz és a főállású anya szerephez a nézetei szerint stb, és nem irodai munkát végez. Ez jelen esetben szült nagyon sok és nagy vitákat nálunk. Jobbára elfojtottam mindent, de voltak napok, amikor kifakadtam csúnyán és előjöttek bennem dolgok, hogy ugyanúgy beleszól itt is az anya a dolgainkba, ellenezte az összeköltözésünket is. Párom ki akar tartani, nekem kellene viszont fenekestől felforgatnom az életem és az anyja brutálisan bunkó megszólalásait hallgatnom. Vannak napok, amikor optimistia vagyok, hogy meg tudjuk ezt oldani, mert mondja párom is,hogy rengeteget fejlődtem, havi kétszer vitázom, ha olyan van, higgadtabb maradok, és szebben beszélek a másikkal, nem pedig a durva stílusban, amit megszoktam. Tanulok és változtatok, mert igyekszem. De amikor realizálom a helyzetet, hogy ez a kapcsolat jó lenne, de az anyja közénk áll és párom meg hagyja magát, nem áll ki mellettem, az frusztrál, mert sokszor átvált a ráhatásra negatívba, távolságtartóba. Ilyenkor kap el mindig a negativitás, és mondom azt, hogy szakítsunk, ennek nincs értelme, és a párom nem is tesz a gyakorlatban semmit sem, nem jött le az egy év alatt egyszer sem, mindig én mentem, költöttem a pénzt, mindenért kértek még pár nap ottlétért a vízért is díjat, de nem tehettem szóvá, mert arra volt fogva, hogy idegebeteg vagyok és a nemtetszésemet nyeljem be, változtassak és tűrjek. Azóta mindent elfojtok és ma viszont kirobbantam, mert már semmibe lettem véve és nekem a múltam miatt és a kapcsolatunk elején tanusított viselkedésem mitt kompenzálnom kell és egyenlíteni a páromnak, mert sokat tűrt tőlem…, mit javasoltok?

Köszönöm, hogy leírhattam