Amikor összevesztek a párotokkal,(mindegy hogy kisebb vagy nagyobb dolgon) majd kibékültök, békülés után nektek is marad olyan megmagyarázhatatlan fura érzés? Olyan nyomasztó vagy nem is tudom mi? 29/F

Valami hasonló, igen.

Értelmetlen vitánál a szomorúság, hogy miért volt erre szükség, komoly problémánál meg az elkeseredés, hogy ismét elszakadt egy újabb szál a fonalban.

Rosszul írtam, azért szerencsére nem csak fonal, hanem egy jó erős kötél :)

#2

Nekem sosem szokott,mert többnyire a "veszekedés" inkább érvek, álláspontok ütköztetése.

Ha van véleményem ki tudok érte állni.

Épp ezért utána nem érzem a tüskét,mert vagy meggyőzött a másik vagy én őt.

Jobb esetben.

Akkor szokott gond lenni,ha a másik sosem mondja igazán el a véleményét és vagy konokul hallgat vagy rám hagyja,hogy igazam van.

Na az ilyen nekem arról szól,hogy ha nem tudunk hasonló módon "vitázni" vagy nem meri felvállalni a saját véleményét,az esetleges konfliktust,akkor hosszútávon vagy elege lesz belőlem,mert mindig én mondom meg a frankót vagy én kapok agybajt attól hogy semmiről nincs egy önálló gondolata.

Bizalom elveszett.

Egyelőre ez maradt.

Nem igazán, valahogy a békülés nálam az együtt jár azzal, hogy el is múlt minden negatív érzésem vele kapcsolatban. Ha olyan volt a vita, hogy már sírás is volt, akkor kicsit később, de addig beszéljük át a dolgokat, addig békülgetünk, amíg ez teljesen elmúlik.

De ez szerintem inkább személyiségfüggő dolog lehet, én nagyon könnyen túlteszem magam ilyen negatív érzéseken, és szerintem a férjem is hasonlóan áll hozzá. Még sosem feküdtünk le úgy aludni este, hogy bármilyen rossz érzésünk lett volna a másik iránt, pedig lassan 10 éve élünk együtt.

Hát két fajta van, amikor komoly dologról veszekszünk, és amikor csak a f*szunk kivan és egymáson verjük le. Na ha komoly, és meg tudjuk beszélni, akkor nem szokott lenni, ha úgy érzem, hogy sajnos nem jutunk dűlőre az ügyben, akkor nem érzem magam jól. Ha csak kivagyunk akkor is ez van, hogy ha a veszekedés oldja a fezskót, akkor nyugi van, ha nem akkor cseszegetjük egymás tovább. :D

A lényeg, hogy ha meg tudjuk oldani az adott problémát, akkor nincs harag, baj vagy rossza érzés, ha nem, akkor igen.

Mi legkésőbb 1-2 óra duzzogás után kibékülünk. Egyikünk se bír haragot tartani. Még ha sírás meg pohár törés is volt, akkor is. Ha nem békülünk ki (erre eddig egyszer volt példa) akkor tényleg nagy baj van

Ilyenkor nem marad bennünk semmi tüske vagy harag.

De volt olyan barátnőm, aki olyan érzelmi manipulatív volt. Őnála mindig maradt tüske, és mindig sz . rul éreztem magam. Még akkor is ha nekem volt igazam, egy idő után én kértem bocsánatot. Borzasztó volt, így utólag nézve. Olyan emberrel aki az érzelmeidet manipulálja, nem szabad kezdeni

Igen. Akkor, ha nem sikerül megértetnem magam vagy nincs megoldás az adott problémára.

Persze egyszerűbb veszekedni és nem megérteni a másikat, mint tisztázni a dolgokat és közösen megoldást keresni.